Sziasztok! Ugyebár a blog nem zárult be, élek és virulok, és egy részem nagyon szeretne visszatérni az íráshoz. Azt nem ígérem, hogy ugyanolyan bejegyzések lesznek, mint korábban, próbálok újdonságokkal is előrukkolni, de nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, és nyomon követitek továbbra is a bejegyzéseimet.
Na, de mi is történt a blog létrehozása óta? Túl sok minden. Rengeteget változtam. Talán azzal érzékeltethető ez a legjobban, hogy 12 éves voltam, amikor a Sam's blogot megcsináltam (nagy kreativitásom már akkor se volt címügyileg), most meg már 18 vagyok. Az új bejegyzés örömére a get to know me tagből kiválasztottam 5 kérdést, hogy jobban meg tudjatok engem ismerni, hogy mégis ki ez a lány, aki papol nektek bizonyos témákról.
1. Mi az életcélod?
Az elmúlt 18 évem alatt balerinától kezdve tűzoltóig minden szerettem volna lenni, sosem volt egy konkrét célom, mert ez a személyiségemmel együtt állandóan változott. Viszont egy most már biztos: szeretnék nyitni egy kávézót. Ez egy hatalmas nagy célom, szinte óvodás korom óta, ami ha ötven évembe is telik, akkor is meg fogom valósítani, bármi áron.
Ezen kívül nyilván szeretném elvégezni az egyetemet, családot alapítani, boldog lenni, amik szerintem elég egyértelműek. :)
2. Elköltöztél már otthonról? Ha igen, hová és mik a tapasztalataid?
Háromszor is volt már részem költözésben az életem során, ezek közül kettőre negatív, míg az egyikre pozitív élményként tekintek vissza. Mindegyiknél magam mögött kellett hagynom a családomat, a barátaimat, az iskolámat, de a jó, vagy éppen rossz impulzusok ellenére rengeteg tapasztalatot szereztem, amikért nagyon hálás vagyok. Elsősorban azért, mert ennek hála érettebb lett a gondolkodásmódom, megtanultam könnyebben barátkozni, lazábban kezelni a váratlan helyzeteket, jól tudok a pénzzel bánni, és viszonylag fiatalon megtanultam a magam lábán megállni. Meg hát a személyes tapasztalatok bölcsebbé is teszik az embereket. Magamnál legalábbis remélem. :D
3. Hogy érzed most magadat?
Ezt a kérdést azért választottam ki, mert a legutóbbi bejegyzésem elég mély hangvételű lett, és azt hangsúlyoztam ki benne, hogy éppen nem vagyok jól, de majd jól leszek. Ami valóra is vált, köszönöm, nagyon jól vagyok. Vannak céljaim, ambícióim, szerető családom, remek barátaim, boldog párkapcsolatom, minden a lehető legnagyobb rendben van. Természetesen mindig vannak nehézségek vagy éppen nehezebb napok, de nincsen olyan dolog, amin ne tudnék túljutni, és ez a lényeg szerintem. Sok a tanulnivaló, az érettségi meg a nyakamon, de már látom a fényt az alagút végén, hamarosan véget ér ez a felfordulás, és újra belecsöppenek a nagybetűs életbe. Azt meg ki ne várná kíváncsian?
4. Ha tehetnéd, hol élnél egész életeden keresztül?
Nagyon sokáig Londonban szerettem volna élni. Vonzott az ottani életszínvonal, a gyönyörű nevezetességek (és a One Direction, ja, mi), de úgy különösebben már nem vonz hosszútávon. Ezen kívül nagyon szépnek látom Magyarországon belül mondjuk Kecskemétet, vagy ha külföldben gondolkodnék, akkor Olaszországot. Bár elcsépelten hangozhat, én úgy vélem, ha megvannak a megfelelő életkörülmények, nekem bárhol jó, csak a szeretteim velem lehessenek. Egyedül már nem biztos, hogy neki mennék a nagyvilágnak.
5. Ha tanár lennél, milyen tantárgyat tanítanál?
Ez a kérdés azért vicces számomra, mert az én családomban mindenki tanárnak ment (hittan, tesi, magyar, német, angol, olasz, rendészet), de hát nyilván kivétel erősíti a szabályt, én vagyok a fekete bárány, jobb, ha a gyerekek engem ilyen szempontból kerülnek. :D Nem minthogyha annyira szörnyű lennék, sőt a családom, barátaim, tanáraim mind javasolták már, hogy én is ilyen pályára lépjek, mert van hozzá tehetségem, de egyszerűen türelmem nincsen ehhez.
Viszont hogyha mindenképpen választanom kéne, akkor történelem-magyar szakos lennék. De elsősorban történelemmel foglalkoznék, mert azt nagyon szeretem, és jól is megy.
