Gondoltam, írok egy ilyen kis Just Sam's thing-es bejegyzést, mert vannak/voltak olyan vicces/morbid/brutál/kiakasztó dolgaim, amikre az emberek csak annyit tudtak mondani, hogy "Hát igen, Ő itt Sam, és ezekhez a dolgokhoz hozzá kell szoknotok, ha a közelében nem akartok meghalni"...
Ma el szeretnék mesélni egy ilyen esetet Nektek az első napomról a régi (új) iskolámban. Remélem tetszeni fog, ha igen, hozok még ilyen bejegyzéseket.
Reggel direkt korán felkeltem, hogy az új iskolámba készülve minden rendben legyen (még az ébresztőm is megszólalt időben, kész csoda). Mikor elkészültem, elindultunk a garázsba a kocsinkhoz, hogy a szüleim el tudjanak vinni. Akkor még tiszta boldog voltam, lelkesen bevállaltam a kapu kinyitását hogy ki tudjunk állni, csak a probléma az volt, hogy beragadt. Tiszta erőből rángattam, mire sikeresen elcsúsztam, és beleestem egy pocsolyába, ugyanis előtte éjszaka végig esett az eső. A szép, világos farmerom tiszta sár lett, idő meg már nem volt arra, hogy áthúzzam, úgyhogy abban kellett mennem iskolába.
Mikor beértünk az épületbe, a családom kétfelé vált, az apukám elment a nővéremet beíratni az iskola középsulijába, engem meg a nevelőanyukám vitt az általánosba. Mikor felértünk a lépcsőn, eluralkodott rajtam a pánik a költözés, suliváltás, és a farmerom miatt főként. Elhatároztam, hogy én egy tapodtat sem mozdulok, mire a nevelőanyukám el kezdett ráncigálni. Igen, csakhogy a reggeli incidensem által sáros volt a cipőm, és mikor rántott rajtam egyet, én csúsztam tovább, és konkrétan beestem a terembe a leendő osztálytársaim közé. Éreztem magamon a kíváncsi szempárokat, úgyhogy felnéztem, egy félénk mosolyra húztam a számat, mond megszólaltam, hogy " Helló, sziasztok, Sam vagyok, az új osztálytársatok ".
Mikor felsegítettek a többiek, rögtön minden lány körém gyűlt, és elkezdtek kérdezősködni rólam, a múltamról és a szándékaimról (!), amit a mai napig nem értek, hogy miért tették. Ekkor berohant egy lány a terembe, kiáltva, hogy "VIGYÁZAT, ÜLDÖZNEK!", és egyenesen nekem jött, ami által már megint a padlón találtam magamat (Szerintem az iskola történelmében úgy maradtam meg, hogy a lány, aki mindig, mindenhol elesett).
A nap további része (majdnem) normálisan telt. Az 5. óra után udvaros szünet volt. Nos, a mi "udvarunkról" annyit kell tudni, hogy egy korláttal elkerített kisebb betonplacc, és annak a sarkában álldogált a mi osztályunk. Én, mint nagymenő új gyerek, felültem a korlátra, és azzal a lendülettel hátra is estem. Tehát konkrétan átpördültem rajta, mire a mindenki jól kinevetett. Őszintén szólva, bevallom, elég rosszul esett ez tőlük, de hát mit csinálhattam volna? Ha béna az ember, akkor nem tud mit tenni. :D
Legközelebb ilyen dolog már csak a buszon történt. Mivel még nem volt bérletem, ezért jegyet kellett vennem a buszon, a sofőr örömére pedig csakis kizárólag ötforintosokkal fizettem (a vicc az egészben, hogy még én így is képes voltam elszámolni magamat, és körülbelül ötvennel többet fizettem a kelleténél).
Régen egy kis városban laktam, ahol a jófej buszsofőrök szépen megvárták amíg a kedves utas helyet foglal, és csakis kizárólag akkor indult el, ha már ez megtörtént. Pesten ez nem így van. Pesten pont nem érdekli az embert, hogy ki áll, ki ül, ki kapaszkodik és ki fekszik. Még nagyban tuszkoltam be a maradék ötforintosokat a zsebembe, mire a drágalátos sofőr bácsi mint az őrült, úgy beletaposott a gázba, én meg egy kecses mozdulattal elejtettem az összes pénzemet, és ismét a földön találtam magamat. Ekkor összeszedtem az ötforintosokat magam körül, az utolsóért meg térdenkúszva indultam el, a nyomok pedig egy idős, alvó néni lábai közé vezettek. Kellemetlenül, de sikeresen felvettem a maradék aprómat is, diadalmasan felálltam, és indultam el két új buszozós osztálytársamhoz, amikor a sofőr hirtelen fékezett egyet, én meg beleestem az alvó néni előtt ülő bácsi ölébe. Sűrű bocsánatkérések közepette feltápászkodtam, mire ismét beletaposott az az őrült a gázba, és a -mostmár ébren lévő- néni ölébe estem.
Mindezek után már csak az történt, hogy visszamentem a lányokhoz akik az egész bénázós jelenetemet végignézték, kiröhögtek, majd annyit mondtak, hogy imádnak.
Nektek volt már esetleg hasonló "élményetek"? :D Szívesen olvasnék róluk a kommentekben. Ha tetszett, akkor nagyon szívesen hozok még ilyen sztorizós bejegyzéseket.
Sziasztok!
x Sam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése