~ Londonban jártam ~

Január 28-tól 31- ig Londonban voltam a családommal.

Ez nem saját készítésű kép

29-én reggel indultunk útnak metróval. Az első állomásunk a Blackfriars tér volt. Úgy éreztem, hogy mivel hatalmas nagy Cassandra Clare - Pokoli szerkezetek fan vagyok, így egyszerűen MUSZÁJ megnéznem élőben a Blackfriars hidat, ahol ugye Jem és Tessa találkozgattak. Korábban utána néztem a Google-ön, hogy milyen is valójában ez a híd, de gyerekek... Hát az valami csodálatos!

Most komolyan. Ezt itt:

Hogy lehet összetéveszteni ezzel a csodával?

Lehet, hogy régi és szokványtalanul piros, de nekem nagyon tetszik!

Aztán a Blackfriars után visszasétáltunk a metróhoz és elutaztunk a Westminster térig. Őszintén szólva, fogalmam sem volt arról, hogy mi is van ott igazából, csak apáék mondták, hogy az lesz a következő megálló és nincs több vita. Hát egy kicsit meg is lepődtem, mikor sétáltam fel az aluljáróból, nyitottam ki az ajtót és szembetaláltam magamat a Big Bennel.

Londonban (mint első nevezetesség, amit láttam), mikor megpillantottam a Big Bent teljesen el voltam olvadva, hogy mennyire szép. Hát az apukám nem. Ő úgy volt vele, hogy "Hm, szép, ja, menjünk tovább". Ezzel még nincs is problémám. De az, hogy el akar ráncigálni onnan, mert megpillantott egy szobrot, ami Winston Churchill-et ábrázolja és fotót akar vele készíteni, az már teljesen lesújtott (végül sikeresen elkészítettük vele a fényképet). :D 

Mindezután elsétáltunk a Westminster Abby-hez.

Ezután elhatároztuk, hogy megkeressük a Buckingham palotát. Hát baromira nem találtuk meg elsőre. :D Próbáltuk GPS-szel, leszólítottunk embereket, de mily' érdekes módon senki sem segített nekünk. Úgy másfél órával később egy kis metrózással sikeresen odaértünk a célunkhoz. A nővéremmel elszántan kitaláltuk, hogy mi majd meg fogunk nevettetni egy őrt. Ezzel csak az volt a probléma, hogy egyet sem találtunk. Jó, bocsánat, ez nem teljesen igaz, volt egyetlen egy, az is a kapukon belül, lila ruhában.

Mindezután elindultunk a British Museum-ba. Úristen, tudtam, hogy ez egy hatalmas épület, de hogy ennyire?! 3 órát töltöttünk ott, de így is csak két ilyen zónát tudtunk megnézni.

Amikor kijöttünk az épületből, már este felé járt az idő, ezért kitaláltuk, hogy visszamegyünk a Westminster térre és megnézzük a kivilágított központot.

Mikor mindent megnéztünk, hazametróztunk. Másnap az első állomásunk a Tower-hez, meg magához a Tower Bridge-hez vezetett. Képeken sosem vettem észre, hogy a hídnak azok a "láncai" kékek. Elsőre furcsa volt így látni, de be kell vallani, valójában iszonyatosan szép.

Tower híd után a London Eye-hoz mentünk. 

Fogalmam sincs, hogy ki az a nő

Kiderült, hogy ahhoz, hogy felüljünk a London Eye-ra, jár egy ajándék 4D-s kisfilmvetítés, ami Londont mutatja be madártávlatból. Nagyon vicces volt, ugyanis még sosem voltam korábban ilyen moziban, és amikor fújt a szél a filmben, a teremben is hűvös lett, majd elkezdett esni a hó, akkor ilyen habot fújtak ránk, szóval tök jó volt. :D 

Őszintén szólva, ez a London Eye nem nagy durranás. Persze szép, viszont az, hogy körbeérjünk a kerékkel, az 40 perc, egy kabinban voltunk vagy 15-20-an és alig lehetett látni valamit, az rettenetes. Alap járaton szerintem nem lenne rossz, csak ez a tömeg, ami ott volt, az borzalmas.

A nővérem elég tolakodó típus, így tudott egy-két fotót készíteni.

Az a tömeg... Bah..

Ezután a Trafalgar térre mentünk, ott rám meg a nővéremre ránksóztak egy-egy karkötőt. Épp egy előadás volt a téren, mi meg azt néztük, mikor hirtelen odajött hozzám egy csávó:

- Bocsi, megfognád ezt, kérlek? 

Engedelmeskedtem, és kíváncsian figyeltem, hogy mit művel pár darab fonallal. Elkezdett kérdezősködni, hogy honnan jöttünk, miért pont Londonba, majd elkezdett magyarul beszélni (!). Jó fej volt, tényleg. Mikor elkészült a műve, rákötötte a kezemre, majd a nővéremére is tett egyet.

- Ez a tiéd. Örülsz neki?

- Igen, nagyon! - mosolyogtam rá kedvesen. Egyébként tényleg tetszett, a fonalakból az angol zászlót rakta ki. Erre azt felelte, hogy "jól van, akkor én is örülök", majd ""diszkréten"" elkezdte dörzsölgetni az ujjait, amivel azt jelezte, hogy kérné a jutalmát. Már nem azért, de ez igen pofátlan volt! Viszont az tény, hogy a karkötő igencsak szép...

National Gallery

Élőszobor

A lebegő Yoda

Miután boldogan elsétált a csávó a pénzével, bementünk a National Gallery-ba, ahol körülbelül másfél órát tölthettünk.

Mikor onnan kijöttünk, hirtelen megpillantottunk egy piros buszt, amire ki volt írva, hogy "Westminster tér", gondoltuk miért ne, felültünk rá.

Leszálltunk a Big Bennél, majd elsétáltunk a Winston Churcill szoborhoz, hogy apa elkészíthesse vele a beígért fotót. Közben én meg kitaláltam, hogy lefotózom a Pokoli szerkezetek első részét, azaz Az angyal-t az óratoronnyal.

Kár oda az a teherautó

Aznapra úgy ennyi is volt, vasárnap korán reggel elmentünk egy bevásárló központba, ami a 2012-es Olimpiai stadion mellett áll. Mindezután indultunk is a reptérre, majd hazarepültünk.

Hát ennyi volt az én családi kiruccanásom Londonban. A képek minőségéért elnézést kérek. :D Egyébként én az összes kint töltött percet nagyon élveztem, London egy csodálatos hely, és hihetetlenül örülök, hogy ennyi felejthetetlen emlékkel távozhattam.