Cím: Toplistás szerelem
Eredeti cím: Unmaking Hunter Kennedy
Oldalszám: 496
Elmesélő: Író, E/3.
Kategória: romantikus ifjúsági
Eredeti megjelenés éve: 2012.
Kiadás éve Magyarországon: 2016.
Könyv további részei: -
Rövid tartalom:
Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek…
De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!
Saját vélemény:
Váó! És most a drámai hatás kedvéért ismét: VÁÓ! Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy csak úgy véletlenszerűen letöltök PDF-ket, aztán úgy nekilátok az olvasásuknak, hogy fogalmam sincs arról, hogy valójában miről is szólnak. Na, ez történt most is.
Annyit tudtam erről a könyvről, hogy LOL-os. Mikor kiolvastam, kicsit utánanéztem, olvastam egy-két kritikát róla, és teljesen le voltam sújtva, hogy mennyire nem tetszett az embereknek, valamint hogy alig olvasták el páran. Talán csak a friss megjelenés teszi, de őszintén remélem, hogy ez a későbbiekben meg fog változni, ugyanis véleményem szerint ez a könyv az én LOL listámon harmadikként szerepel (Első Cinder és Ella, a második a Szívzűrterápia strébereknek). Ami azért nagy szó.
Vere-rel száz százalékosan együtt tudtam/tudok érezni. A szőke hajam, és a világos bőröm miatt én is állandóan elvörösödöm mindentől, és higgyétek el, baromi idegesítő egy idő után, hogy nem szólhatsz csak úgy oda valakinek, mert egyből rákvörös lesz tőle az arcod. Vere-t egyébként bírtam. Nem adott különösebb okot arra, hogy utáljam, de arra sem, hogy imádjam, szóval úgy elvoltam vele. De ugyan így voltam Jennával, a barátnőjével. Bírtam az őszinteségét, bár néha egy kicsit túl sok volt belőle. Ennek ellenére úgy semmi bajom nem volt vele különösebben.
Hunter Dustin McHugh Kennedy-ért meg teljesen odavagyok. Tudom, hogy valóság hűtlen az egész, de annyira tetszett, hogy nem volt elájulva magáért. Tehát, hogy nem nagyképű. Ami azért sztároknál ritka. Plusz annyira kedves - igen, direkt használtam ezt a szót (bennfentes poén, bocsi, olvassátok el a könyvet). :D Szerintem ez az egy szó magába foglal mindent, amit gondolok róla.
Ráadásul a borító is tetszik. A LOL könyvek eléggé híresek a ronda borítójukról, de itt ez most egyáltalán nem igaz, sőt! Nagyon szép, bár nem teljesen kapcsolódok a történethez. De ettől most eltekintek, mert tényleg hihetetlenül tetszik ez a borító.
Az egyedüli dolog, amit megváltoztatnék a könyvben, az a szemszög, amiből olvashatjuk a történetet. Nem tetszett ez az E/3. Oké, egy idő után megszoktam, de rettenetesen furcsa volt. Egyrészt, mert a LOL-os könyvek közül nem ehhez vagyok hozzászokva, másrészt mert sokkal személyesebb lett volna E/1.-ben. Itt is be voltak osztva a fejezetek, hogy például ez Vere szemszögét vázolja le jobban, de basszus, nem lett volna akkor már egyszerűbb E/1.-ben megírni?
Hihetetlenül tetszett a könyv, most már a kedvenceim között tudhatom, és őszintén bánom, hogy nem olvastam el hamarabb. A szereplőket bírtam, nem idegesített senki sem, csak az írói szemszög nem jött be annyira. Nagyon remélem, hogy jövőre ilyenkor, ha megnézem, hogy hányan írtak értékelést erről a könyvről Moly.hu-n, akkor a jelenlegi számnak minimum a háromszorosát fogom látni, mert a történet is, meg az író is megérdemelné a nagyobb figyelmet.
Értékelés:
★ ★ ★ ★ ★
Online elérhetőség:
