30 napos könyvkihívás : !!30.!!

Abszolút kedvenc könyv

~ Sam ~

Én személy szerint mindig váltogatom az abszolút kedvenc könyveimet, leginkább a sorozatok zárásai szoktak lenni, és most itt sem döntöttem más mellett, ugyanis jelenleg az abszolút kedvenc könyvem Colleen Hoover-től a Losing Hope - Reményvesztett. Először is: ez a cím tök király. Illik a történethez, valamint Dean-hez is, úgyhogy szokás szerint fantasztikus munkát végzett az írónő. A borító szintén tetszik, de úgy különösebben nem dobom el érte az agyamat, viszont a történet... Elméletileg nem számít arra az ember, hogy a másik szemszögű kötetek jobban fognak tetszeni, mint az eredetiek. De itt ez teljesen más volt. A sztori maga tök ugyanaz volt, mint a Hopeless, csak egy-két fejezettel kibővítve pl. a Sky előtti  időszakról. Ráadásul eszméletlenül imádom Dean-t, és boldog voltam, hogy egy kicsit beleláthattam az ő fejébe. Plusz ezerszer romantikusabb volt, mint a Hopeless, amit szintén imádok, de azért mégsem annyira, hogy túlcsorduljon az egész könyv a nyáltól. Egyszerűen beleszerettem minden sorba, poénba, szituációba, ennél tökéletesebb tökéletlen könyvvel még életemben nem találkoztam. ♥♥♥

~ Léna ~

Az abszolút kedvencemnek is Anna Todd Miután sorozatát mondanám, meg itt lenne még pár hamarabb említett könyv, de mivel róluk már írtam, ma Simone Elkeles Tökéletes kémiájáról szeretnék áradozni. Nekem ez nagyjából az első „a rosszfiú megváltozik” témájú sztorim volt (haha, bár ez egyáltalán nem tipikus ♥), és azt érte el, hogy azóta rájuk vagyok kattanva. Igazából nem is tudom, hogy hogy bírtam ki eddig nélkülük, mert sajnos vagy nem sajnos, de naaaaaagyon szeretem az ilyen tündérmese típusú „sosem történhet meg” sztorikat. A másik nagy favoritom az, hogy ha a fiú és a lány szemszögéből is elolvashatjuk a történéseket, amit ugyancsak megkaphattunk. Igen, én hőskomplexusban szenvedek, mert imádom Alex Fuentest. Egy csupaszív, vicces, önzetlen, odaadó srác, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elsőre gondolják. Brittany pedig aranyos lány volt, aki szintén önzetlen és odaadó, a humora pedig király. Csodás volt megismerni őket, és nesze nektek külső alapján ítélkező majmok, ez a páros kitűnő példa arra, hogy nem minden mexikói bankrabló, és hogy nem minden szőke, gazdag lány buta liba. :D Az írónő írásstílusa, szellemessége, kreativitása és könnyedsége pedig felteszi az i-re a pontot, ezzel éri el a tökéletes könyvet, hiszen a szereplők és a történet egyébként is az. Az egész sorozat fantasztikus, mert ugyan vannak a regényekben nehéz témák is, de ezek kicsit életszerűbbé teszik, ami szerintem nagyon jó. Hogyha valaki esetleg még nem olvasta ezt a remekművet, akkor ne késlekedjen, most rögtön szerezze meg valahogy, mert zseniális és kihagyhatatlan. ♥

Hát, elérkeztünk az utolsó bejegyzéshez is, remélem, hogy tetszett nektek, mi imádtuk írni őket. Tudom, hogy nem kötelező, de én azért ki szeretném hívni Barby-t, a Kitablar nevezetű blog íróját erre a kihívásra. Sok szerencsét kívánok hozzá! :D

30 napos könyvkihívás: 29.

Egy könyv, amit mindenki utált, kivéve te

______________________________________

Nagyon sajnálom, amiért tegnap nem hoztam a bejegyzést, igazából az én hibám az egész, mert én hülye nem gondoltam arra, hogy délután kettőtől nem leszek gépközelbe, és nem fogom tudni megírni a véleményt. Úgyhogy SAJNÁLOM! De ma legalább 2 is lesz. :D

~ Sam ~

A Mire jó a rosszfiú? Komal Kant-től valamiért nagyon le van értékelve, pedig nem igazán értem, hogy miért, ennél azért sokkal rosszabb könyvekkel is lehet találkozni. Azzal egyetértek, hogy a főszereplő, Ashton egy hisztis, idegesítő liba (most nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne írjak csúnyát róla), de a többiekkel úgy nincsen különösebb bajom. Főleg Luca-val. :D

A borító nem szép, sőt a cím se érdekfeszítő, de nem hiába LOL könyv. Minden benne van, amitől hamar megkedvelheted a történetet. Tipikusan idegesítő főszereplő, egyszerű humor, egy fantasztikus álompasi, és egy olyan írónő, akinek könnyed, gördülékeny a stílusa. Azonban itt Komal Kant egy kicsit túlzásba vitte az idegesítő főszereplő pontot. :D Igaz, hogy nem túl egyedi az alapötlet, de az emberek szeretik a kliséket. Én is, és éppen ezért nem szavazom annyira le ezt a történetet. Nem mondom, hogy zseniális, és hogy faltam minden sorát, mert ez nem teljesen igaz, de azért hamar el tudtam olvasni a könnyed stílus miatt, érdekelt a történet vége, csak Ashtont csaptam volna meg egyszer-kétszer egy péklapáttal.

~ Léna ~

Leiner Laura általam olvasott könyvei közül talán az Akkor szakítsunk a kedvencem,ami rengeteg embernek nem nyerte el a tetszését. Meg tudom érteni,hogy miért nem, de én valahogy imádtam, bár igaz, hogy Liát én is nehezen toleráltam. Szilkót én nagyon bírtam, Norbival sem volt bajom, szóval voltak olyanok, akik jóvá tették számomra az amúgy sem rossz történetet. Nekem valahogy tetszett a sztori is, pár szereplő is, a stílusa is. Nem mondom, hogy mindenkinek ajánlom, mert közel sem a kedvencem, de én igenis szerettem, és szerintem egy délutáni olvasmánynak pont tökéletes. :D

30 napos könyvkihívás: 28.

Kedvenc könyvcím

~ Sam ~

Ez a cím valami zseniális. Lehet, hogy csak engem nyűgözött le ennyire, de mennyire kreatív már! És akkor most próbáljam meg megindokolni spoiler nélkül, hogy miért.

Száz százalékosan illik ez a cím a könyvhöz. De tényleg, minden szempontból. Tagolva, lefordítva, feltetoválva, egyszerűen mindenhogy. Aki olvasta már, az érti, ez ilyen bennfentes indoklás, bocsi. 

Mielőtt még elolvastam volna ezt a könyvet, annyira nevetségesnek éreztem ezt a címet, de most már teljesen el vagyok bűvölve tőle. De ugyan így a folytatásától, a Losing Hope-tól, vagyis a Reményvesztettől. Egyszerűen nem győzöm eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyire zseniális.

Sajnálom, ennél többre nem számíthattok tőlem spoilermentesen. Már pedig annak kell lennie, úgyhogy tényleg bocsi.

~ Léna ~

Idén beszéltünk a töri óra keretein belül a holokausztról, ami engem már kicsivel előtte is érdekelt, ezért olvasgattam róla, elmentem a könyvtárba és ilyen könyvek után kutattam, és ennek keretein belül akadtam rá Ruta Sepetys Árnyalatnyi remény című csodájára. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintem gyönyörű címe van, én imádom. Borzasztóan szomorú a téma, tudtam, hogy ki fogok rajta borulni, így is lett. Szörnyű azzal szembesülni, hogy milyen állapotok voltak akkoriban, és hogy az emberek milyen szinten tudnak kifordulni magukból, ezzel szörnyeteggé változva. A regény egy 15 éves lány - Lina - szemszögét mutatja be, akit az anyukájával és az öccsével együtt Szibériába deportálnak, elszakítva őket az apukától. A lány igazi művészlélek, így rajzok segítségével adja ki magából a fájdalmát. Sajnos vagy nem, de maximálisan bele tudtam élni magam a helyzetébe (eltekintve attól, hogy nem tudok rajzolni). Tényleg elkeserítő az egész, de azért volt a történetnek pozitív oldala is, mert a család tökéletesen összetartott, az édesanya mindenkinek segített, ami amúgy is példaértékű lenne, de ebben a helyzetben még inkább, a 11 éves kisfiú talpraesettebb volt, mint néhány 20-25 éves fiú mostanában, Lina pedig igyekezett bátor maradni, de a helyzet egyáltalán nem segítette ebben. Rengeteget gondolkodtam rajta, és igen, hálás vagyok, amiért nem 70 évvel ezelőtt születtem. Egyszerűen kegyetlen volt az egész történet, de mégis szép a maga furcsa módján, mert megtudjuk, hogy ebben a szituációban is lehetséges a szerelem, az összetartás, a végtelen szeretet és az emberiség, még ha csak az egyik oldalról is. A sztori fájdalmas, mégis igaz, pontosan úgy, mint ez a korszak. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit olvasni a holokauszttal kapcsolatban, mert tényleg csodálatos könyv. „Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá.” ♥

30 napos könyvkihívás: 27.

Legmeglepőbb befejezés egy könyvben

~ Sam ~

Már látszik, hogy közelítünk a kihívás végéhez, ugyanis ehhez a ponthoz az összes könyv, amit társítani tudtam volna, már írtunk róla korábban. A Miután, Az Igazi, Eleanor és Park, Méregtan... Így végül egy új olvasmányomra esett a választásom, még pedig Colleen Hoover-től a Helló, Hamupipőke! című könyvre.

Legmeglepőbb... Nem is az, hogy meglepődtem, hanem egy kicsit csalódott voltam, és ezen a reakciómon lepődtem meg. Mert hát egy ilyen fantasztikus sorozat után, mint a Hopeless, ki számít rá? Én a végéről még hiányoltam valamit. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mit, egyszerűen csak túl rövid ez a könyv, mintha már nagyon le akarta volna már zárni az írónő. Így se rossz, félreértés ne essék, de azért nem taglózott annyira le, mint a Szívcsapás vagy a Hopeless. Six és Daniel történetét imádtam, meg magukat a szereplőket is, és fájt, hogy nem sikerült rendesen elbúcsúznom tőlük.

~ Léna ~

Jessica Sorensen Véletlen sorozatának első részének a Callie, Kayden és a véletlennek számomra elég meglepő befejezése volt. Imádtam ezt a sorozatot. Tényleg, csodálatos volt az egész. Seth és Luke szerepe is nagyon jó volt, hiszen mindketten fantasztikus barátok. Borzasztóan fájt olvasni arról, hogy egy olyan jó emberekkel, mint a két főszereplő, ilyen dolgok történhetnek. Be kell vallanom, hogy voltak pillanatok, mikor mérges voltam Callie bátyjára, de a végére megbékéltem vele, hiszen nem tudott a dolgokról, ő csak a felszínt látta. A lány visszahúzódó volt, mégis voltak bátor lépései. Egyébként nagyon szimpatikus volt, mert egy csupaszív emberke, akit csak szeretni lehet. Kayden pedig Kayden ((köszönjük, Léna)), aki a maga szeretetével, törődésével és figyelmességével az egyik kedvenc fiú szereplőmmé vált. ♥ A sztori elején még mindkét szereplő annyira más volt, Callie félénkebb, Kayden sokkal kevésbé gondoskodó. Eszméletlenül szerettem a párosukat, szinte minden oldalon meglepetésekkel szembesültem. A lista pedig nagyon jó, nekem is kéne írnom egyet. Ami pedig talán a legjobban tetszett, az az, hogy a történet során tanulhattam a szereplőktől és velük együtt is, ez pedig szerintem borzasztóan ritka. A regény végén pedig eléggé kiborultam, azt sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, nem igazán voltam felkészülve lelkileg egy függővégre. Nagyon élveztem ezt a könyvet, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom! :)

30 napos könyvkihívás: 26.

Egy könyv, ami megváltoztatta a gondolkozásodat valamiben

~ Sam ~

Ennél a könyvnél jöttem rá, hogy mennyire is gusztustalan olykor a világ. Vagy hát nem is a világ, hanem maga az emberiség. Egészen eddig a könyvig én ilyen kis naiv, rózsaszínfelhőben éltem, hogy "az élet szép, minden szuper, és vidám", erre bumm, kaptam egy baromira nem szép Hamupipőke sztorit. 

Rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan emberek, akik hiába küzdenek kitartóan, az életük egyszerűen baromi nehéz, olykor tragikus, és ez ellen mi nem tudunk tenni semmit sem. Ennél a pontnál borultam ki teljesen: tehetetlenül olvasom, ahogyan valaki szenved. Nem szívesen olvasok ilyen könyveket, mert tudom, hogy utána hetekig bűntudatom lesz, de néha, amikor esetleg mégis nekilátok egy hasonlónak, a szívem szakad meg a szereplőkért, pedig nem is léteznek. A Cinder és Ellánál fogadtam meg, hogy soha az életben nem fogom tehetetlenül végignézni, ahogyan valaki szenved. Soha. Ezáltal a könyv által jöttem rá, hogy baromira kegyetlen és intoleráns az emberiség. Nem volt szép, és a lelki világomnak se esett túl jól ez a felismerés, de azért megérte, mert ez a könyv valami fantasztikus. Édes, vicces, de leginkább megható. Mindenkinek ajánlom, és garantálom, hogy ez lesz a kedvenc LOL könyvetek mind közül.

~ Léna ~

Nando Parrado és Vince Rause könyve, a Csoda az Andokban az, ami egyértelműen megváltoztatta a hozzáállásomat az élethez. Először filmben láttam, mert anya nagyjából egy éve szólt, hogy biztosan tetszene, ráadásul Ethan Hawke is szerepel benne (imádom), és most megy. Nos, megnéztem és teljesen kiborultam. Az egész délutánomat kutatással töltöttem, elolvastam szinte minden cikket az esetről. 1972. október 13-án lezuhant az uruguayi rögbisek és hozzátartozóik repülőgépe az Andokban. Gondolom említenem sem kell, hogy nem ez volt a terv, szóval alig volt náluk élelem, víz vagy akár meleg ruha. Alapvetően 45 utas volt, közülük a végén 16 ember menekült meg. Nem részletezném a többi 29 áldozat halálát. A hegyekben töltött több, mint két hónapjuk alatt ettek embert, olvasztottak havat innivalónak és temették el szeretteiket. Ezt a regényt az egyik túlélő - Nando Parrado - szemszögéből olvashatjuk. Nekem ő a “kedvencem” közülük, bár meglehetősen furcsa ezt így kijelenteni, tudom. Hogy miért? Nando a történtek idején huszonkettő éves volt, a helyszínen “ünnepelte” a huszonharmadik születésnapját. Az utazásra elkísérte őt a húga és az anyukája, az anya a zuhanás következtében meghalt. A fiú egy darabig élet és halál közt volt, majd mikor magához tért, az várta, hogy balesetük volt, az édesanyja meghalt, a kishúga pedig haldoklik. Miután a lány is feladta a küzdelmet és eltemették, Nando volt az, aki elsők közt támogatta az emberi hús evését, és az is, aki rendszeresen azt hajtogatta, hogy muszáj expedíciót indítaniuk, hogy kijuthassanak. A végén pedig, a 12 napos kemény hegyi séta után, miközben megbetegedett társát – Roberto Canessát – támogatta, ő magyarázta el a helikoptereseknek, hogy pontosan merre kell menniük a 14 túlélő megtalálásához. Számomra Fernando Parrado örökké az egyik legnagyobb hős lesz, mert rengeteg szörnyű helyzettel szembesült, és lenyűgöző, hogy mindezek után az apja iránti szeretete olyannyira inspiráló volt számára, hogy megmentette a csapatot. Ahogyan ő is mondta, “mindannyiunknak megvan a magunk Andokja”, nekem pedig biztos, hogy az ő kitartása és ereje fog reményt adni abban a helyzetben. ♥

30 napos könyvkihívás: 25.

Egy karakter, akivel legjobban tudsz azonosulni

________________________________

Mi itt most egymást írtuk le, mert ez mindkettőnk számára egyszerűbb volt. Képtelenek voltunk 1-et kiválasztani, így három szereplőt mixeltünk össze.

~ Sam ~

Léna egy hatalmas nagy egyéniség, így nagyon nehéz volt csak hármat kiválasztani, mert legszívesebben mindenkiből beletettem volna egy kicsit. Végül sikerült döntést hoznom (nehezen, de sikerült): On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal? Mia Anne-je, Maria. V. Snyder - Méregtan Yelenája, és Cassandra Clare - Csontváros Isabelle Lightwood-ja. Ennek a három lánynak a keveréke alapozza Léna személyiségét. Izzy-vel kezdeném. Isabelle, mint ahogyan azt megtudhattuk róla, egy rendkívül erős lány. Nem csak fizikailag, de mentálisan is. Egyszerűen minden terhet magában tart, sosem sír, ami akár negatívnak is mondható, de én ezt sosem gondoltam annak. Ez egy rendkívül bátor tulajdonság, amit nem mindenki mondhat el magáról. Ha már bátorság, akkor itt jön szóba Yelena. Ő az a lány, aki számomra a bátorság száz százalékos megtestesítője. Egy kemény csaj, aki minden megpróbáltatáson keresztül tudott menni. Léna is ilyen. A való világban nem vagyunk rákényszerülve mindarra, amire Yelena, de a bátorságát mindenképpen hozzá tudnám hasonlítani. Megvédi a barátait, a családtagjait, és kiáll a saját vélemény mellett bármi áron. Még ha egy csomóan nem is értenek egyet vele, még ha nincs is teljesen igaza. Ő bátran az emberek szemébe mer nézni, és megmondja a magáét, ami rendkívüli makacsságra utal. És ha már makacsság, akkor itt jön szóba Mia Anne. Na, én most elképzeltem, hogy két ilyen makacs lányt, mint Mia Anne és Léna összak egy szobába, miket művelnének bent. Inkább nem is akarom megtudni. :D:D A lényeg, hogy Léna törődése, humora, makacssága, és a beszólásai tiszta Mia Anne-s. Jézusom, abban a könyvben akárhányszor megszólalt a csaj, mindig mindenkinek beszólt, de nem úgy, hogy az ember magára vegye az ilyeneket. Én, személy szerint csak fogtam a fejemet, és már a könnyeim potyogtak a nevetéstől. Léna ugyanez, imádom a humorát és a beszólásait, és nem bírom elégszer kihangsúlyozni, hogy mennyire különleges is ezek miatt a tulajdonságok miatt. Mondhattam volna, hogy Léna olyan kedves, mint Sky a Lélektársakból, vagy olyan félénk, mint Camryn A soha határa elején, de én úgy gondolom, hogy Ő nem ezekkel a karakterekkel azonosul leginkább. Persze, igazak az állítások, nála jobb embert én a Földön nem ismerek, de én ennél a pontnál azt akarom kiemelni, hogy Léna rettenetesen különleges, és egyedi, éppen annyira, mint Izzy, Yelena, és Mia Anne. Imádom őket, a kedvenc könyveim szereplői, és valahogy egyből éreztem, hogy ezt Veletek is érzékeltetnem kell. Léna nem kispályás, és éppen ezért is imádom annyira. :) ♥

~ Léna ~

Igazából Sam senkivel sem azonosítható teljesen, mert elég különleges ahhoz, hogy egy külön könyvet lehessen róla írni. :D Azonban három karakter keverékének mondanám leginkább. Először is Anna Oliphant Stephanie Perkins Anna és a francia csók című sorozatából. Annában leginkább a kedvessége, a határozottsága, az ízlése (♥), a filmmániája, a humora és a barátai mellett való kiállása hasonlít rá. Imádtam a lányt és szerintem van rá esély, hogy Sam is hasonló „belebotlós” stílusban ismeri majd meg az Étienne St. Clairjét. A következő Jessica Sorensen Véletlen sorozatából Callie Lawrence, mert félénk és visszahúzódó szerepe van, azonban azon az estén, mikor Kaydennek segítségre volt szüksége, akkor nem azon gondolkozott, hogy baja eshet, hanem rögtön odament. Ez pedig Samnél is így lenne, ez biztos. :) Az utolsó pedig Lake Cohen Colleen Hoover Szívcsapás sorozatából. Lake nagy Star Wars és irodalom rajongó, ahogyan Sam is. Sokan nem szerették Laykent a regényekben, de nem értem, hogy miért, én nagyon is szimpatikusnak találtam, szerintem a humora és törődése már magában is elég megnyerő, és emellett rengeteg szeretet is van benne, és ezekben is tiszta Sam. Összességében el tudom mondani, hogy csak olyan karakterekhez tudtam hasonlítani őt, akiket szerettem, szóval ez valamiről árulkodik. Egyébként tényleg, őszintén tudom írni, hogy Sam az egyik legjobb és legegyedibb ember, akit ismerek és nagyon imádom. ♥

U.i.: Borzasztóan sajnálom, hogy szinte minden mondatban benne van Sam neve, de róla van szó. :D

30 napos könyvkihívás: 24.

Egy könyv, amit bárcsak többen olvasnának

~ Sam ~

Az a baj, hogy én eddig olyan könyveket olvastam, amik viszonylag ismertek. Éppen ezért egy kicsit gondban voltam ennél a pontnál, de végül Miranda Kenneally Kivédhetetlen szerelem című könyve mellett döntöttem. Nem mondom, hogy a legjobb LOL könyv, mert azért ismerek szebbet, jobbat, viccesebbet is ennél, de azért kifejezetten tetszett. Meg is mondom, hogy miért:

Először is: kreatív volt. Teljesen eltért a korábbi LOL-os könyveimtől, amitől még inkább izgatottan olvastam a sorokat.

Másodszor pedig: sokkoló volt. Lehet, hogy csak én voltam így vele, de nem számítottam arra a végkifejletre, ami itt történt. Hú, de nehéz most nem spoilerezni... Szóval most ezt úgy értem, hogy itt van egy figyelemelterelő sztori. Magában a történetben. Mi ez már? Csak miután kiolvastam a könyvet esik le, hogy mi is történt valójában. Ravasz ez az írónő, meg kell hogy mondjam. :D 

Éppen ezért gondolom, hogy ezt a könyvet sokkal több embernek el kéne olvasnia. Lehet, hogy LOL könyv, és az írónő kevésbé híres, mint pl. Kelly Oram, vagy Marni Bates, de attól még nagyszerűen ír, és a története is fantasztikus.

~ Léna ~

Khm. Tudom, megint Jessica Park, sajnálom, de mivel elég népszerű könyveket olvasok, ezért csak a Szeretni bolondulásig második része jutott eszembe, a Celeste bolondulásig. Ez a történet eszméletlen különleges. Szerintem Celeste Watkins karakterét mindenki imádta, hiszen egy őszinte, érett gondolkodású és okos kislánynak ismerhettük meg, erre bumm, ebben a regényben már végzős gimnazista és megismerkedik Justinnal. Atya világ, hogyha egy másik könyvben olvastam volna a fiúról, még akkor is az lett volna az első gondolatom, hogy ő lenne a tökéletes pár a lány számára. Mindketten egyediek, rengeteget beszélnek, fura (de csodálatos) gondolkodásmódjuk van és aranyosak, naaaaagyon is. Justint pedig nagyon szerettem, tényleg, bár annyira kedves, megértő, törődő, szellemes és türelmes volt, hogy nem is tehettem volna mást. Az ügyetlenségét pedig egyszerűen imádtam. Csak hogy tovább fokozzuk a sztori tökéletességét, Julieról és Mattyről is olvashattunk, akik továbbra is fantasztikusak. Szóval most, hogy kirajongtam magam, csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek el kellene olvasnia, mert ahogyan már korábban is említettem, mérgesek lesztek, hogyha nem olvassátok el most. :D

30 napos könyvkihívás: 23.

Egy könyv, amit már régóta el szeretnél olvasni, de még mindig nem került sorra

~ Sam ~

Úgy egy éve talán, hogy megláttam a könyvesboltban, beleolvastam, és teljesen beleszerettem. 

Egy csomó kritikát olvastam már róla, és mindenki istenítette a Kedves halottak!-at, tök jól van értékelve moly.hu-n, mondom, hoho, ez az én könyvem, nekem találtak ki, de egyszerűen még nem bírtam elkezdeni. Rengetegszer határoztam már el, hogy "Jó, akkor én most bemegyek a Libribe, és EZZEL a könyvvel távozok". De sosem jött össze. :( Már úgy voltam vele, hogy akkor csak a PDF verziója legyen meg, de semmi, nulla, kész, vége, nincsen, nem létezik online ez a könyv. :( Ami még mindig nagyon fáj.

Egyébként az alap történet is nagyon érdekes, magával ragadó. Lehet, hogy a hátulja alapján egy kicsit morbidnak hangzik, de (véleményem szerint, mert még valójában fogalmam sincs róla) valójában nem az. Szerintem mindenkinek szüksége van egy bizonyos személyre az életében, akinek elmondhatja/leírhatja a legunalmasabb, legidiótább, legbotrányosabb dolgokat, és meghallgassa, és ne ítélje el. Laurel-nek ilyenek a halottak. De szerintem nem is az a lényeg, hanem hogy kiírhassa magából a sok bajt. Nem tudom, engem az ilyen történetek mindig is vonzottak.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mert a borítója, a hátulja, és a sok értékelés után, amit olvastam róla, ez a könyv egy csoda. Még így is, hogy el sem olvastam. 

~ Léna ~

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy régóta szeretném elolvasni, de az biztos, hogy fél hónapja Rácz-Stefán Tibor Túl szép című könyve minden vágyam. Szinte száz százalékig biztos vagyok benne, hogy szeretni fogom. Olvastam már idézeteket is a regényből, tehát az írásstílusról már most elmondhatom, hogy imádom. Borzasztóan tetszik, hogy rengeteg olyan témával foglalkozik, ami talán máshol tabu lehet. Nem is tudom, hogy mit írhatnék, egyszerűen minden szimpatikus ebben a műben, és nekem a borítóval sincs különösebb gondom, pedig mindenhol nehezen viselem el a sárgát, de itt valahogy jó, mert beleillik az „élénk” hatásba. Szerintem nincs is olyan kritika, amit még nem láttam, elég durván megszállott vagyok. :D Olyannak tűnik nekem ez a sztori, mint egy tündérmese, aminek sosem kellene véget érnie (hiszen egy meleg párról van szó, basszus). Az erős kontraszt Olivér és Márk között pedig valahogy még ennél is jobban megszeretteti velem ezt az egészet és be kell vallanom, hogy már most is - pedig most csak írok róla – egy mesében érzem magam. Sajnos még nem kaptam meg, hiszen mi nem veszünk könyveket, a könyvtárban pedig még nincs bent, de amennyire vonz ez a kötet, nem hiszem, hogy sokáig bírom nélküle. Véleményem szerint mindenkinek szüksége van erre az olvasmányra, mert csodálatosnak ígérkezik, szóval hajrá! ♥

30 napos könyvkihívás: 22.

Kedvenc saját könyved

~ Sam ~

A jelenlegi kedvencem az Cassandra Clare A végzet ereklyéi sorozatának második része, azaz a Hamuváros. Eredetileg vonakodva láttam neki az olvasásának, mert hát meg kell hogy mondjam, nem igazán nyűgözött le az első része, de ez a könyv megváltoztatta az egész sorozathoz való hozzáállásomat.

Mi a fene? - ezzel a gondolattal lapoztam állandóan. Rengeteg fordulat, és izgalom volt benne, amitől állandóan csak fogtam a fejemet, lépten-nyomon követve, hogy mi után mi is történt. Kevesebb volt benne a romantika, mint vártam, de mindezek ellenére is úgy vagyok vele, hogy ez egy hihetetlenül jó folytatás, teljesen magával ragadott, és már kíváncsian várom, hogy mi fog történni Clary-ékkel a továbbiakban is. 

~ Léna ~

Szeretném elmondani, hogy én nem szoktam könyveket kapni/venni, emiatt nincsenek is itthon olyan könyvek, amiket szeretek, vagyis de, azok viszont mesekönyvek. A regényeket vagy pdf-ben olvasom, vagy kihozom a könyvtárból, vagy kölcsönkapom. Ezért most megint egy kisebb koromból megmaradt kedvencemről szeretnék írni, ami igazából anyukámnak köszönhető, mert neki van néhány Piknik könyve, ezek közül pedig Barbro Lindgren Enskog Szigorúan bizalmas! című műve nyerte el leginkább akkori énem tetszését. Igazából a könyv egy kamasz lányról szól, én pedig akkoriban nagyon vártam, hogy végre kamaszkorba léphessek, szóval talán ez lehetett a rajongásom fő oka. Volt benne szerelem, bizonytalanság, meg még egy csomó minden, amire őszintén szólva már nem emlékszem. :D Szerettem ezt a könyvet, mert könnyű volt olvasni és olyan dolgokat említett, amik akkor nagyon foglalkoztattak. Mondanám, hogy mindenkinek ajánlom, de nem, csak azoknak a 10-11 éves lányoknak, akik szeretnének egy kicsit más - a maitól eltérő - stílussal találkozni.

30 napos könyvkihívás: 21.

Gyerekkorod kedvenc könyve

~ Sam ~

Kisebb koromban imádtam a Hannah Montana-t, és amikor meghallottam, hogy könyvsorozat is van belőle (tehát magyarul az akkori fejemmel ezt úgy kell értelmezni, hogy Hannah Montana-s tárgyak, amik még nincsenek meg nekem), könyörögtem az egész rokonságnak, hogy vegyék meg nekem őket. Az egész családból a mamám mondta azt, hogy jól van kislányom, szépen, apránként megkapod őket. Megvette nekem a 7., valamint a sorozat 9. részét (??:D), a többire meg azóta is várok. :D De nem baj, mert igazából ennek a két könyvnek a megvétele is hihetetlenül sokat jelentett nekem, és vagy ötször kiolvastam mindkét részt, de ezek közül a 7., azaz A zöldszemű szörny volt a kedvencem. A könyv két sorozatrészt foglal magában, és mindkettőben szerepel Jake Ryan, aki akkoriban nekem az álompasim volt. :D Szerettem magát a történetet is, de szerintem azért volt a kedvencem mind közül, mert Hannah Montana-s tárgy. Tehát ezen kívül nincsen különösebb indokom, hogy miért ezt választottam akkoriban kedvenc könyvemnek, egyszerűen csak hatalmas fan korszakom egy töredéke már ez a kötet.

~ Léna ~

Nagyjából 10-11 éves lehettem, mikor barangoltam a szokásos havi látogatásom során a könyvtárban, és megláttam E. L. Konigsburg Szavak nélkül című könyvét. Felkeltette az érdeklődésemet a címe, így odaballagtam, leemeltem a polcról és elolvastam a hátulját. Abban a pillanatban tudtam, hogy a kettőnk története csakis happy enddel végződhet. Akkoriban nem volt szokásom, hogy többször elolvassak egy sztorit, de ezt háromszor olvastam újra. Írhatnám, hogy nagyon elgondolkodtató volt és mély érzéseket ébresztett bennem, de ez nem igaz, elvégre is 11 éves voltam, nem ébreszthetett fel bennem olyat, ami nem volt. :D Ennek ellenére nagyon szerettem az egészet, mert kifejezetten tetszett a története, és az, ahogyan Branwell állt a helyzethez, mert teljesen meg tudtam érteni. Connor pedig csodálatos, egy élmény volt megismerni a karakterét, tökéletes barát. Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, komolyan, én még most is imádom, számomra igazán emlékezetes és szerintem sosem fogom elfelejteni. A végére pedig minden embernek kívánok egy Connort, mert vele mindig könnyebb lesz átvészelni a dolgokat, bármi is jön. Hogyha pedig már van egy ilyen barátotok, akkor becsüljétek meg. ♥

30 napos könyvkihívás: 20.

Kedvenc romantikus könyved

~ Sam ~

Elsősorban ez fantasy, de a legjobb romantikus is egyben számomra. Imádtam Kósza lovagot, hogy amint meglátta Mia Anne lábát, elvörösödött, a csipkelődéseket, a poénkodásokat, a közös kalandokat, a sok titkolózást. Kettejük szerelme elég nemzetközi (vagy inkább világközi? Haha. Hol a poén, Sam?). Tetszett már az is, ahogyan egymásra találtak. Kósza elsősorban azért vált nagy kedvencemmé (azon kívül, hogy lovag), mert nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla mások. Segített Mia Anne-nek, még ha alkalomadtán nem is szívesen. Nagyon cukik együtt, azt hiszem, hogy ők a kedvenc könyves álompárosom. Melyik szülő ne örülne, ha a gyereke egy lovaggal randizna? Mert az enyém azt biztosan. :D Ajh, nem bírom eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyire imádom ezt a könyvet. Mindenki olvassa el, de minél hamarabb.♥

~ Léna ~

A kedvenc romantikus könyvem a Miután, ezért most egy másik hatalmas favoritomról szeretnék írni. Jamie McGuire Gyönyörű sorscsapásának első része, a Gyönyörű sorscsapás egy csoda (ahogyan a fiú szemszöge is). Érdekes, mert féltem elkezdeni a történetet, hiszen „Basszus, sok ilyet olvastam már, mi van, hogyha ugyanolyan?” és „Baromi könnyen el lehet rontani.”, aztán megismertem Travis Maddoxot és rettegtem attól, hogy egyszer véget ér. Ő a suli rosszfiúja, aki természetesen minden lány álma, okos, motorozik és harcol. Szerintem nem kell többet mondanom. Aztán ott van Abby Abernathy, aki egyike azoknak a női főszereplőknek, akiket szeretek. Talpraesett lány, aki nem dől be rögtön Travisnek. Egyszerűen nincs olyan dolog, amit ne szeretnék ebben a regényben. Tele van romantikus pillanatokkal, én pedig élek-halok értük, és emellett kifejezetten vicces is az egész. Számtalanszor olvastam újra a sztorit és sosem untam meg. Szép borító, király karakterek, zseniális humor, fantasztikus írásstílus és a tökéletes cím (komolyan, ez a cím annyira illik rájuk). Imádom és meglep, hogy van olyan, aki nem. Minden embernek ajánlom, aki szeretne mosolyogni, el tudja viselni, hogyha hülyének nézik, amiért nyilvános helyen felnevet és vállalja a kockázatot, hogy belezúg Travisbe. ♥

30 napos könyvkihívás: 19.

Kedvenc adaptáció

~ Sam ~

Bármennyire sem szeretem annyira a könyvet, a film engem teljesen megfogott. A látvány, a szereplők... Egyébként is, szerintem nem jó disztópikus világról olvasni. Azt látni kell. Ilyen szempontból inkább film párti vagyok.

Így voltam Veronica Roth A beavatott című könyv filmadaptációjával is. Woodley Shailene szerintem a legjobb Tris, akit az egész világon találni lehetett volna. Teljes mértékben illik hozzá a főszereplő karaktere. A többiekkel is teljes mértékben meg vagyok elégedve, egy kifogásolni valóm sincsen. Imádom A beavatott filmet, egyszerűen látványilag engem teljesen letaglóz. Azt hiszem, hogy mindig is egy nagy kedvencem marad ez az adaptáció, már csak az eredeti művet kéne megszeretnem... Na, majd még ki tudja? Van még pár hét a nyárból. :)

~ Léna ~

A kedvenc adaptációm a Harry Potter is, de most a másik nagy favoritomról szeretnék írni. Mivel tegnap már papoltam arról, hogy Stephen King zseniális, csak én egyszerűen még nem vagyok hozzá elég érett, ezért most nem is A halálsoron című könyvről szeretnék beszélni, hanem a fantasztikusan adaptált filmről. A legtöbben tudják rólam, hogy nem szoktam sírni. Nem szoktam sem zenén, sem filmen elérzékenyülni (vagyis de, de könnyek nélkül), nem sikerült még a ballagásomon sem, egyszerűen nem igazán megy. Ez a csoda azonban egyike azoknak, amiken mindig sírok. Nagyon jól van felépítve, minden a helyén van, nincs semmiből túl sok vagy épp fordítva, az egész el van találva. Nehezen tudom elképzelni, hogy vannak olyanok, akik kibírják a végét egy minimális elérzékenyülés nélkül. Tom Hanks eleve az egyik olyan színész, aki tök mindegy, hogy miben van, biztos, hogy megnézem, mert imádom. John Coffey örökké a szívemben fog élni, soha de soha nem fogom elfelejteni, számomra mindig ő marad az emberi jóindulat megtestesítője. Nem vagyok filmkritikus, sőt semmilyen kritikus sem és szerintem soha nem is leszek, szóval a szakmai részéről fogalmam sincs (bár az eddigi kritikák, amiket olvastam, mind dícsérték) de azt biztosan tudom, hogy ez a film számomra tökéletes, én örökké hatalmas rajongója leszek. A dráma fanoknak ajánlanám leginkább, de szerintem mindenkinek meg kellene néznie legalább egyszer, mert ez tényleg egy kihagyhatatlan élmény. ♥

30 napos könyvkihívás: 18.

Egy könyv, amiben csalódtál

~ Sam ~

Elég egyoldalúra sikeredett a választásom. Őszintén, ha sodrófával vernek sem tudnám megmondani, hogy mi is történt ebben a könyvben. Annyi maradt meg nekem az egészben, hogy Lia egy hisztis liba (most vissza kellett fognom magamat, hogy nehogy valami csúnyát írjak), gyűlöltem úgy, ahogy van, hogy mi a francért kell berakni egy olyan szereplőt a történetbe, akit Szánkónak hívnak (Észrevettétek már, hogy az összes Leiner Laura könyvben van egy idióta nevű szereplő? Gomba, Szánkó, Hipó, Puding...), hogy teljesen felidegesített az a fajta emberi lealacsonyítás, ami itt ment (tehát ez a tipikus: te lúzer vagy, akkor nem állok veled szóba hülyeség), és hogy ez a könyv a SzJG alteregója. 

A borító az szerintem nagyon szép - bár a mostani az kevésbé -, és Laura stílusa is szerintem fantasztikus, de azért a korábbi könyveihez képest nagy csalódás volt számomra. Lehet, hogy újraolvasom, csak hogy felelevenítsem a történetet. Sajnálom, egyszerűen képtelen vagyok többet mondani jelenleg erről a könyvről. 

~ Léna ~

Nem Stephen King A holtsáv című könyve volt számomra csalódás, és nem is az író, hanem inkább az, hogy nem tudtam vele azonosulni. Mindig is „szerettem volna szeretni” a könyveit, mert nagyon tisztelem magát az embert és a horrort/thrillert is imádom, azonban az írásstílus egyszerűen nem jött át. Ez valószínűleg a korom miatt van, mert rengeteg kritikát olvastam a történetről és sokan írták, hogy kamaszként elolvasták, akkor nem tetszett nekik, majd később hatalmas fanokká váltak. Pár ember említette még a lélektani vonalát a regénynek, ami miatt még inkább úgy gondoltam, hogy tetszhet. Sajnálom, hogy nekem nem sikerült King fanatikussá válnom, de ami késik nem múlik. A későbbiekben, érettebb fejjel biztosan elolvasom még egyszer és őszintén remélem, hogy megszeretem. :)

30 napos könyvkihívás: 17.

Kedvenc idézeted a kedvenc könyvedből (sorozatodból)

~ Sam ~

1. "– America Singer. Igazán érdekes a neve. Van esetleg valami története annak, hogy miért ezt kapta? – kérdezte Gavril. 

(…) 

– Tulajdonképpen igen. Amikor anya velem volt terhes, sokat rugdalóztam. Azt mondogatta, hogy harcos leszek, ezért arról az országról nevezett el, amelyik annyit küzdött azért, hogy ne hulljon szét ez a Föld. Fura, de el kell mondjam, hogy igaza volt: amióta csak megszülettem, mindenért megharcoltam vele. 

Gavril elnevette magát. – Pedig az elmondása alapján ő is eléggé tüzes teremtés benyomását kelti. 

– Az is. A makacsságom jelentős részét tőle örököltem. 

– Szóval makacs is. Esetleg forrófejű? 

Láttam, hogy Maxon eltakarja a kezével a száját, és jót nevet mögötte. 

– Néha igen. 

– Ha már ilyen forrófejű, elképzelhető-e az, hogy ön kiabált a hercegünkkel? 

Mélyről jövőt sóhajtottam. – Igen, én voltam az. És tudom, hogy anyám ebben a szempillantásban rohamot kapott." (A Párválasztó)

2. "Magához húzott, barna szeme titokzatosan csillogott. – Csak az utóbbi időben derült ki, hogy… 

– Mondd csak, ne hagyd abba! 

– Kiderült, hogy hihetetlenül nehezemre esik távol tartani magam tőled. Ez komoly probléma. 

Elmosolyodtam. 

– Miért, tán megpróbáltad? 

Úgy tett, mintha alaposan megfontolná a választ. 

– Jobban belegondolva, tulajdonképpen nem. De ne is várd el tőlem, hogy megtegyem." (Az Elit)

3. "Úgy húsz perc múlva Maxon bekopogott, majd résnyire nyitotta az ajtót. – Bejöhetek? 

– Nem! – nyargalt oda Kriss. – Csak a fényképezőgépet kérjük. – Ki is kapta a kezéből, majd becsapta az orra előtt az ajtót." (Az Igazi)

~ Léna ~

1. "Ha nem hallgatsz el, akkor a nevedet és a társadalombiztosítási számodat fogom a hátamra varratni, jó nagy betűkkel – fenyegetőzik nevetve. Szerintem meg is tenné, már csak dacból is.” (Anna Todd: Miután összecsaptunk) 

2. " – Azt hiszem, ez a kedvencem. – Megérintette az egyik tetkómat, és vizes szempilláin keresztül felnézett rám.
– Miért pont ez? Én gyűlölöm. – Lenéztem az ujjára, amivel a könyököm mellé égetett virágot simogatta.
– Nem tudom. Szépnek tartom, hogy van rajtad egy virág, a sok sötétség között. – Aztán a virág alatt lévő kísérteties koponya felé siklott az ujja.
– Én sosem gondoltam még így rá. – Felemeltem az állát, hogy a szemembe nézzen. – Te mindig fényt látsz bennem… Hogyan lehetséges ez, amikor semmi fény nincs bennem?
– Sok van. Egyszer te is látni fogod. Majd egy nap. – Elmosolyodott, lábujjhegyre állt, és megcsókolta a szám sarkát. Víz csurgott végig az ajkunk között, és Tessa még egyszer elmosolyodott, mielőtt elhúzódott.
– Remélem, igazad van – suttogtam a vízsugárba olyan halkan, hogy nem hallhatta. (Anna Todd: Miután elbuktunk) 

3. "Ha a történet nincs rád hatással, és nem változtat meg egy kicsit, akkor nem jó könyvet olvasol.” (Anna Todd: Miután összecsaptunk)

____________________

Sziasztok! Tudjuk, hogy eredetileg egy idézetet kellett volna hozni, de 1.) hogyan válasszuk ki ezek közül a legjobbat? :D 2.) nem terveztünk e mellé véleményt írni, és hogy ne legyen rövid a bejegyzés, inkább hozunk hármat belőlük. Holnap jelentkezünk a következővel, sziasztok! :)

x S

30 napos könyvkihívás: 16.

Kedvenc női karaktered

~ Sam ~

Gwendolyn Shepard  az a karakter, aki szerintem legjobban hasonlít rám személyiségire. Tipikusan ügyetlen, mindig a padlón találják ülve csaj, aki makacs, kiáll a saját véleménye mellett, és aki mindig igyekszik megfelelni az elvárásoknak, de végül soha sem sikerül.

Imádom Gwen humorát, ahogyan szívatja Gideont, meg mindezt fordítva. Tipikusan olyan lány, aki szerintem a való életben akár a legjobb barátnőm is lehetne. Bírom, mert azon kívül, hogy tud az időben utazni, és látja a halottakat, egy tök átlagos lány, akivel akár a mindennapjainkban is találkozhatunk. Sok mindenre jöttem rá általa, és a könyv által, amiért hálás vagyok, és éppen ezért még inkább közelebb áll a szívemhez Gwen is, és maga a történet is.

Mindenkinek bátran tudom ajánlani ezt a könyvsorozatot, ugyanis egy hihetetlenül izgalmas, érdekes, vicces történetről van itt szó, ahol a főszereplő egyáltalán nem idegesítő, szerintem (ez is plusz pont, nem?).

~ Léna ~

Elég nehéz döntés volt számomra, mert szívesen lennék rengeteg lány helyében, de nem azért, mert a kedvenceim, hanem mert olyan álomfiú mellett vannak, akiket bárki megirigyelne. Camryn Bennettet azonban nem csak Andrew mellett szeretem, hanem „külön” is. Tetszik az óriási nagy szabadságvágya és az, hogy mindenben Andrew mellett állt. Csodálom, hogy fel mert szállni arra a buszra. Imádom, hogy mindig őszinte volt és nem kertelt. Ebben a történetben maximálisan Camrynné tudtam válni, szomorkodtam, vigyorogtam, hangosan felnevettem. A két könyv során rengeteg dolog volt, ami elkeserítő, ő mégis kilábalt mindegyikből. Szerintem ezek mellett teljesen érthető volt a „pillanatnyi gyengesége” is. Tisztelem ezt a lányt az összes cselekedetével, reakciójával és érzésével együtt és biztos vagyok benne, hogy nem szerettem volna ennyire ezt a sztorit nélküle. :)

30 napos könyvkihívás: 15.

Kedvenc férfi karaktered

~ Sam ~

Egy kis kulisszatitok: Megírtam ehhez a ponthoz az érvelésemet, de nem tetszett eléggé, így kitöröltem. Arra tudtam csak gondolni, hogy 'Jaj, Étienne egyszerűen tökéletes, egy álom', és kábé ezt is ismételgettem úgy tíz-tizenöt mondaton át, de amikor azt akartam leírni, hogy tökéletes, a kezem megállt a klaviatúra fölött. Étienne St. Clair tökéletes? Egyszerűen képtelen voltam visszaemlékezni arra, hogy milyen is ő valójában, több, mint fél éve olvastam el ezt a könyvet, így fogtam magamat délután, és újraolvastam az egészet. Csak ezért. Kicsit sem vagyok elvetemült, áhh... :D De egy cseppet sem bántam meg. Elsőre beleszeretek, de csak másodjára ítélek reálisan. Ez történt most is:

Étienne, az amerikai, hajdan Angliában élő francia tanuló (Te. Jó. Ég.), az alacsony, a "hajam titka az, hogy tényleg elhanyagolom" St. Clair valójában nem tökéletes. És ezzel most már tisztában vagyok. Azonban ez csak még jobban megerősítette azt bennem, hogy ő a kedvenc férfi szereplőm. Tetszik a humora, a magabiztossága, a bátorsága, a történelem mániája, de ami mindezt felülmúlja már a tudat is, hogy ő nem olyan, mint a többi könyves pasi. Mert ők milyenek? (1.) Rosszfiúk, és Étienne nagyon nem az. (2.) Mindenkit-eltaszítok-magamtól-mert-én-egy-magányos-farkas-vagyok, de Étienne pont ennek az ellenkezője. Barátságos, és közvetlen, ami miatt már a könyv elején megkedveltem. (3.) Birtoklás vágyat érzők, de Étienne... Jó, ő is. :D De a tökéletlensége leginkább abban tűnt fel, hogy mutatott némi igazán emberi reakciókat, amit egy jó könyvben ritkán látni. Nem akarok spoilerezni, így csak kulcsszavakat mondok, de szerintem mindenki rá fog jönni belőlük, hogy mire gondolok: a temetős incidenskor, a parkban, a kriptában, a Bastielle-ban... Egyszerűen ő számomra a tökéletes tökéletlen álompasi. Étienne St. Clair, az amerikai származású, hajdan Londonban élő francia, brit akcentussal.

~ Léna ~

HARDIN ALLEN SCOTT. A mindenség. Olyan emberekkel versenyezvén lett egyértelmű győztes, mint Travis Maddox, Andrew Parrish, Will Cooper, Dean Holder, Kayden Owens, Alex Fuentes, Étienne St. Clair, Daemon Black, Cam Hamilton vagy Cash Davenport (bocsánat, azt hiszem kicsivel több könyves fiút imádtam meg, mint kellene). Érdekes, mert egyáltalán nem a „rossz fiú vagyok és megváltozom életem szerelméért” fiúk tetszenek élőben, inkább a Will Cooper félék. Úgy néz ki, hogy könyvek terén más ízlésem van, legalábbis részben biztos. Sajnálom, de nem igazán tudom megérteni azokat az embereket, akik nem szeretik Őt. Hogy? Miért? Jó, az első rész végén kicsit megijedtem, de akkor sem csalódtam, egyszerűen nem bírok. Nagyon-nagyon szeretem. Persze Hardin tökéletlen tökéletességéhez Tessa is kellett, hiszen elég nagy szerepe volt ebben a változásban, de most nem ő a téma. :D Brit akcentus, göndör haj, zöld szemek, humor és hatalmas szeretet. Igen, ez csak a pro listám századrésze volt, és nem, nem írok kontrát, persze, tudom, hogy én vagyok a legelfogultabb Hardin Scott rajongó, és dehogy, egyáltalán nem sajnálom. :D Őt tényleg mindenkinek ajánlom (de vigyázzatok, mert hogyha tényleg Harry Stylest képzelitek el, akkor nagyon hamar elvakult fanokká válhattok, tapasztalatból beszélek :D ). „Elszabott, mégis tökéletes.” Ez Ő. ♥

30 napos könyvkihívás: 14.

Kedvenc könyved a kedvenc íródtól

~ Sam ~

Joss Stirling könyvei közül talán a Lélektársak sorozat harmadik részét, vagyis a Crystal-t mondanám kedvencemnek. 

Sajnálatos módon sokkal rövidebb, mint bármelyik másik kötet, amit az írónőtől megszokhattunk, de annál inkább több izgalom van benne. A történet maga nem szerelem központú, hanem inkább a kalandok, és az izgalmaké, ami miatt még inkább magáévá tett a könyv. Xavier a kedvencem a Benedict testvérek közül, és egyszerűen imádom, hogy itt még többet megtudhatunk róla. Crystal-lal sincsen semmi bajom, talán annyi, hogy gyorsan felkapja a vizet mindenen, de személy szerint úgy érzem, hogy Remy Starr után az Altatódal-ból én mindent és mindenki mást el tudok viselni, szóval nem zavar ő engem különösebben. :D

~ Léna ~

Igaz, hogy a legnagyobb kedvencem Jessica Parktól a Szeretni bolondulásig első része, viszont mivel arról már írtam, így a második csodát isteníteném itt most egy kicsit, ami a Titkolni bolondulásig, ahol Matt „szemszögét” ismerhetjük meg. Szerintem borzasztóan nagy szükség volt erre a könyvre, igazából izgalmasabb is volt így olvasni az egészet, IMÁDTAM, igen, csupa nagybetűvel. Egyszerűen az egész aranyos és megható volt. Talán az ezüstérem a sértettségem miatt van, hiszen jóval rövidebb volt, mint az első rész, én pedig sokkal többet szerettem volna Mattből. :D Mattyben minden megvan, komolyan. Gondoskodó, humoros, önfeláldozó, szerelmes. Higgyétek el, hogyha egyszer elolvassátok, akkor sosem szeretnétek majd elengedni ezt a történetet, Matt „néha bizonytalan, néha határozott” kockafej létét, Julie humorát és elfogadását (a szerencséjéről ne is beszéljünk) és Celeste őszinteségét és különlegességét. Senki ne tagadja meg magától ezt a sztorit, mindenki megérdemel egy kis boldogságot, hajrá, olvassátok! ♥

30 napos könyvkihívás: 13.

Kedvenc íród

~ Sam ~

Személy szerint sokat agyaltam ezen a ponton, hiszen a sok kedvenc közül az ember hogy képes kiválasztani egyetlen egyet? Végül Léna volt az, aki segített rávezetni a válaszra, szóval nagyon szépen köszönöm! :D♥

Szerintem Joss Stirling, eredeti nevén Julia Golding egy hihetetlenül tehetséges írónő, aki teljesen megváltoztatta a nézőpontomat az olvasásról. Leiner Laura SzJG-je kezdett bennem valamit kialakítani a könyvmolyság kapcsán, de Stirling volt az a bizonyos személy, aki mindezt megerősítette bennem. Az összes könyvét elolvastam, ami megjelent magyarul, és egytől egyik mindet imádtam. A savantok engem teljesen elvarázsoltak, és a francba is, hiába olvasom el a történetüket hetedjére is, sosem unom meg. Mindig izgatottan várom a végkifejletet, meglepődök a csavaroknál, és hangosan nevetek a poénoknál. Joss Stirling olyan számomra, mint egy menedék. Lassan három éve, hogy megismertem a munkásságát, és akár vidám, akár szomorú vagyok, mindig az ő történeteihez fordulok vigaszért. Egy kis idézet, egy kis belelapozás, egy kis könyvtapogatás már jobbá teszi a hangulatomat. De az a helyzet, hogy amikor megjelent a Storm és Stone című kötete, és elolvastam, akkor erősödött meg bennem az érzés, hogy "Igen, Ő az én kedvenc íróm.". Hogy miért? Mert tök egyszerűket alkot. Nincsen túlcifrázva, nincsenek erőltetve a poénok, és nincsen túlcsorgatva a nyál benne. Egyszerűen természetes az összes könyve, és azt hiszem, ez varázsolt el legjobban. A gördülékeny, egyedi stílus, ami nincsen túlcsicsázva. 

~ Léna ~

Szívem szerint rengeteg írónőt mondanék a kedvencemnek, többek között Anna Toddot, Colleen Hoovert és Jennifer L. Armentroutot, de mivel csak egy embert írhatok le a kedvenceim közül, így Jessica Parkot választom, akinek minden magyarra fordított könyvét olvastam és imádtam. Először a Szeretni bolondulásig sorozatot olvastam tőle, amit nagyon szerettem. Egyszerűen…Matt Watkins csodálatos, fantasztikus, tökéletes és minden, amit el lehet képzelni és nagyon hálás vagyok amiatt, hogy ő ”létrejött”. A második sorozat, aminek még csak az első része jelent meg, a Lélegezz velem!, aminek első része a Lélegezz velem! címet viseli. Minden szereplőben volt valami magával ragadó, ahogyan a történetben is, ami miatt nem lehetett letenni. Csak amit megszokhattunk. Csodálom a munkásságát, higgyétek el, nincs értelme kihagyni, vagy félretenni a regényeit, mert egyszer úgyis el fogjátok olvasni és mérgesek lesztek, hogy miért nem hamarabb. Humor, érzelmek, komolyság, fantázia, meghittség, fordulatok, eredetiség, rejtély, dráma. Ez Jessica Park. ♥