Véleménykifejtés: Elméleti kasztrendszer

Nem is tudom, hogy miért, de valamiért eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti színházi darab, amin az iskolámmal vettem részt. 

A történet röviden arról szólt, hogy egy szülőpár elküldte a rosszul nevelt, lázadó fiát egy katonai táborba és összezárták egy szobába kettő szerényebb, meg egy nála sokkal erőszakosabb sráccal. Az utóbbival teljesen egymásra leltek, és együtt bántották/cikizték a másik két szobatársukat. Nem akarok belefolyni nagyon a történetbe és mindent részletezni, a lényeg, hogy a cselekményszál futásával és a szereplők jobban kiismerése után úgy zárult a darab, hogy felcserélődtek a szerepek, és végül a sokkal fiatalabb/gyengébb/nyomibb két szobatársa nyomta el és bántották a lázadó srácot. A zárás során felmerült az emberben az a kérdés, hogy most tényleg megérte-e ezt a fiút katonai táborba küldeni, mert bár megtörték, és sírva könyörgött azért, hogy hazamehessen, ugyanolyan flegmán távozott, mint érkezett.

A darab végén a mi osztályunk még bent maradt, és lehetőségünk volt arra, hogy a színészekkel és az íróval átbeszélhessük a történetet és elmondhassuk róla a véleményünket. Kettéosztottak minket, és egy játék formájában kellett érvelni amellett/az ellen, hogy a főszereplőnknek sikerült-e egy személyiségfejlődésen keresztülmennie, és ezzel az indokunkkal átcsábítani magunkhoz a másik csoportban lévőket.

Egyébként nagyon jó volt, én kifejezetten élveztem, sőt volt olyan, hogy még engem is sikerült átvinni a másik oldalra. De a lényeg: addig érveltünk, míg szóba nem jött az elméleti kasztrendszer, vagyis az emberek közötti rangsorolás. 

Személy szerint azt gondolom, hogy mélyen, legbelül én is ilyen befolyásolás alatt állok, ahogyan mindenki más. Hiába tagadjuk, valamilyen szempontból mindig szeretnénk, ha a társadalom elfogadna. Szeretnénk, ha mi is olyanok lehetnénk, mint Ők. Egy énekes, egy színész, egy testvér, vagy egy barát. Mert ő szebb, vagy okosabb, vagy kedvesebb, vagy viccesebb, vagy csak szimplán népszerűbb. 

Viszont valamilyen szinten belegondolva, egy kicsit egészséges, ha erre törekszünk. Mint például "én igenis jobb ember szeretnék lenni, megpróbálok kedvesebb, megértőbb, és elfogadóbb lenni az emberekkel". Tehát ezt akár még inspirációként is kezelhetjük. De azért túlzásokba sem kell esni. Tudom, mindezt egyszerűbb leírni, mint megvalósítani. De a szándék a lényeg, higgyétek el.

De amit nem értek teljesen, az az, hogy az emberek mi alapján rangsorolják magukat. Személy szerint rögtön valahol a társadalmi ranglétra alsó szintjére skatulyáznám magamat, de vannak olyanok, akik hihetetlenül nagyra tartják magukat, és lenézik a körülöttük lévőket, mert például az állításuk szerint ők sokkal szebbek vagy viccesebbek.

Megkérdeztem pár barátomat, plusz a nővéremet, hogy ők mit gondolnak erről az egészről, meg hogy szerintük mi alapján döntjük el, hogy ki hányadik fokán áll a társadalmi ranglétrán. 

Nővérem: 

Hát ennek szerintem az az oka, hogy az ember annyit csalódik, hogy csak magában hisz, ha egyáltalán hisz, és csak magadról tudod hogy mit miért csinálsz. A többit nem érted, ezért elkönyveled hogy a többi szar... És ez kell amúgy az előrelépéshez. Enélkül senki nem fejlődik. Ez a társadalmi ranglétrás dolog meg szerintem 2 részből áll:

1. A saját véleményed magadról, vagyis az önkép

2. A társadalom véleménye rólad

És ennek az "átlaga" a te rangsorod, mert pl. ha jó vagy valamiben, és tudod is magadról, nem biztos, hogy utána azzal foglalkozol is, hacsak nincs külső megerősítés. Vagy egy külső szemlélő hatására veszed észre egy tulajdonságod.

Léna:

Utálom. Bár én is benne vagyok. Csak én rendszerint legalulra sorolom magam. De utálom, hogy ilyen befolyások érnek, és hogy eljutottam erre a szintre. 

Több, különböző dolog/ember befolyásolhatja ezt a dolgot, hogy hova soroljuk magunkat. Szerintem legelőször is mi döntjük el magunkban, magunkról. Majd ezek után az alapján fog minket beosztani az emberiség, amit lát rajtunk (legalábbis a többség).

Viszont vannak, akiknek ezek egyáltalán nem számítanak, sőt nem is létezik számukra rangsor, vagy kaszt. Meg vannak, akiknek csak a maguk bírálásának eszköze, vagy mi. :D

Utálom amúgy ezeket a rangsorokat, és nagyon nehéz ezekről beszélni, mert az embereknek borzasztó élményeket okozhatnak

Vera:

Szerintem ez mindig is megvolt, már ha ugye a történelemre gondolunk, ott is már a kezdeteknél voltak kasztok: földművesek, céhek, nemesek stb... Gondolom ez megmaradt így, a 21. században is, még ha csak elméletben is. Persze nem pont ezekkel az opciókkal.

Szerintem nem jók ezek. Mindenki más, és nem kéne 'kasztokba' skatulyázni magunkat... Mindenki másban jó és rossz. Csak valahogy a társadalom ezt sugallja, és ezt is követik... Ezért vannak olyan sokan akik már majdnem hogy ugyanúgy néznek ki, mint mások. Persze a divatot lehet követni, de már tényleg röhej, ami itt van. Nincs saját egyéniségük. Vagyis lenne, csak nem merik megmutatni, mert azt hiszik, hogy az a rossz, és amit formálnak magukból, az a jó.

Berta:

Szerintem hülyeség rangsorolni magunkat, mivel lehet hogy "nem tartozunk oda", ahova szeretnénk, és akkor könnyen úgy is viselkedhetünk, mint azok, akik igen, és az már kétszínűség.

Szerintem ezt senkinek sincs joga megítélni, hogy társadalmilag hova tartozunk. Talán ezért is szoktak pl. egy osztályban kialakulni a klikkek...

Köszönöm, hogy leírtátok nekem a véleményeteket!♥

Szóval, én személy szerint mindenkivel egyetértek. Valamilyen úton-módon a társadalmi elnyomás hozta létre ezt a rangsorolást, mint pl. a történelemre visszatekintve a jobbányok és az arisztokraták által... Azonban ez a 21. században már egy kicsit másképp jelenik meg. Azért gondolom ezt a kasztrendszert elméletinek, mert ez már többnyire mentálisan történik. Már nem jelenik meg hivatalos formában, hogy most valaki báró vagy nemes, mert már nem azt a világot éljük.  Úgy gondolom, hogy egyes emberek magukat skatulyázzák be bizonyos pozíciókba. Például azért értékelik le a saját képességeiket, mert találkozott mással, aki tényleg szintén tehetséges abban az adott dologban, mint ő, és így már nem is férhetnek meg egymás mellett. De mindez fordítva is igaz, nagyképűség, vagy talán önmeggyőzés gyanánt. Pedig nem. Mind egyenrangúak vagyunk. Ugyan annyi dologban vagyunk tehetségesek és bénák, mint mások. Az viszont már külön téma, hogy miben. 

Azt, hogy hogyan skatulyázzuk be saját magunkat, azt több minden is befolyásolhatja:

1. Hogy mit gondolunk magunkról

2. Mit gondolnak mások (és ez már szinte frusztrál) 

3. Ezt hogyan kezeljük

Mindenki be van valahogy rangsorolva. De mindez csak a fejünkben létezik. Eredetileg önmeggyőződési módszer miatt indult, de egy idő után sok ember sorsát pecsételte meg ez a skatulyázás. Most őszintén: nincs jogunk senkiről se eldönteni, hogy hova tartozik, mitől lesz jobb/rosszabb, és hogy mennyit ér. 

Pár évvel ezelőtt nem fűztem hozzá túl sok mindent a témához. Kedvem sem volt, meg nem is mertem. De ma már határozottabban állok hozzá az ilyen dolgokhoz, és bátran ki merem jelenteni a véleményemet, és az is érdekel, hogy mit gondolnak mások. Köszönöm azoknak, akik hozzájárultak a bejegyzés megírásához. Rég volt már véleménykifejtés, úgyhogy remélem, hogy tetszett. Őszintén szólva, egy hónapja írom folyamatosan. :D Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, sziasztok!

Véleménykifejtés: Változás - Régi és új dolgok

Valljuk be, ritkán találkozunk olyan emberekkel, akik néha ragaszkodnak a régi szokásaikhoz, viszont általánosságban nyitottak az új dolgokra. Ez a két dolog inkább külön van.

Azok, akik már szinte betegesen ragaszkodnak a régi holmijaikhoz/szokásaikhoz, azok többnyire az emlékek miatt teszik ezt. Például valaki kiskorában kapott egy plüss macit a szüleitől és azt a mai napig mindig mindenhová magával hordja, mert ő a Brumi, a kismackó, és megígérte neki, hogy sosem hagyja el. Jó, ez nagyon cuki meg minden, de tizenhat évesen egy macival rohangálni fel és alá Budapest utcáin egy kicsit fura lenne.
Vagy esetleg valaki egy olyan családba születik bele, ahol például kéthetente egyáltalán nem esznek húst, mert mit tudom én, egész évben böjtölnek, mert hülyeségnek tartják azt, ha csak negyven napon át tartanák. Ha az én szüleim úgymond 'rákényszerítenének' erre, akkor valószínűleg másként csinálnám ezt felnőttkoromban, például nem húst nem ennénk -mert a fehérje azért kéne a szervezetünkbe-, hanem zsíros ételeket. Az legalább egészséges lenne.

Ilyen szempontból három részre lehetne osztani a társadalmat:

1. Akik mindent hagyomány után csinálnak, és ezt rákényszerítik az őket körülvévőkre is.
2. Akik tisztában vannak a hagyományokkal, de úgy utálják, mint a fene, és már csak azért sem fogják azt csinálni a gyerekeikkel, mint a szüleik velük.
3. Akik tisztában vannak a hagyományokkal, tisztelik őket, de más szemszögből közelítik meg őket.

Na de a lényeg, hogy az emberek változnak, és mindig újítani akarnak. Ez jó egyáltalán minden szempontból?  Nézzük akkor az első példát.

Emlékeztek Tomra és Jerryre? Talán kiskorotokban nem mindig vettétek észre a változásokat, de ahogyan fejlődött a technológia, őket is megújították:

Na meg aztán ott van a Pindúr Pandúrok:

Scooby Doo-ék is:

Persze nem csak a mesék változtak, hiszen fejlődött például az orvostudomány is, ami elég jó dolog. Viszont gondolkozzunk el egy kicsit: Tényleg mindig jó a fejlődés? Szükségünk van rá?

Véleményem szerint igenis, szükségünk van rá. Ha mindig minden ugyanolyan lenne, az már egy idő után túl monotonná és unalmassá válna. Vegyük például az evést. Tegyük föl, hogy Téged 10-15 éven át mindig rántott hússal és sültkrumplival etetnek. Lehet, hogy te alapjáraton szereted, na, de hosszú éveken át állandóan ugyanazt enni, már unalmas és nem is kívánja az ember egy idő után.Tehát igenis, szükségünk van a változásra, ez az élet rendje, de azért túlzásba se kell vinni. 

Például a mai modern társadalom odáig fejlődőtt és fejlesztette a találmányait, hogy szépen, lassan elkezdék megölni a Földet.

Mikor nincsen szükség az ember életében a változásra?

Ez már relatív, mindenki saját maga dönti el, hogy mikor van, s mikor nincsen rá szüksége. Léteznek persze olyan helyzetek, szituációk, amikor nem vagy rákényszerülve a változásra, de te igenis szeretnél például más ember lenni vagy elkezdeni egészségesen étkezni, mert érzed, hogy valami nincsen rendben, és orvosolni kell. 

Ahhoz, hogy sikeresen meg tudj változni, kell akaraterő, kitartás, na, és persze jó sok bátorság. Nem könnyű már maga az elhatározás sem, aki mostanában ebbe belevágott, vagy csak szeretne, annak sok sikert kívánok! ☺

Véleménykifejtés: Disney mesék, mikor nő ki belőlük az ember?

Csipkerózsika. Mackótestvér. Susi és tekergő. Hamupipőke. Aladdin. Toy Story. Hófehérke és a hét törpe. Az oroszlánkirály. Volt. Némó nyomában. Szépség és a szörnyeteg. Pinokkió. Bambi. Alíz Csodaországban. Macskarisztokraták. Robin Hood. Pocahontas. A Notre Dame-i toronyőr. Mulán. Tarzan. Herkules. Dínó. A kincses bolygó. A Robinson család titka. A dzsungel könyve. A kis hableány. Csodacsibe. Lilo és Stitch. L'ecsó. Szörny RT. A hihetetlen család. Egy bogár élete. Fel. Verdák. Pán Péter. Az öt legenda.

Fájó szívvel szoktam hallgatni, amikor egy velem egykorú (vagy amikor még rosszabb: egy nálam idősebb) azt mondja, hogy nem látta például a Toy Story-t. Az a gond ezzel, hogy még arra sem tudják fogni a fiúk, hogy túl lányos, mert ez a mese egyáltalán nem az.

Csak számomra ilyen alap mesék az itt felsoroltak? Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Én javarészt ezeken nőttem fel. Konkrétan egy olyan mese sincsen, amit én még nem láttam. 

Fájó szívvel szoktam hallani azt is, amikor egy 12 éves lány azt mondja, hogy "én nem nézek ilyen hülyeségeket, mert már kinőttem ezekből". 

Ugyan már! A mesékből nem lehet kinőni! Persze itt most nem a Mickey egér játszóterére vagy a Barbie-ra gondolok, hanem a korábban felsoroltakra. Az a jó az efféle mesékben, hogy bármikor, bárkivel meg lehet nézni őket. Én például az apukámmal szoktam (!). Fantasztikus családi program, még ha ezt mások "dedósnak" is tartják. A nosztalgia kedvéért néha időt lehet rá szánni szerintem.

Hogy mikor nő ki belőlük az ember? Személy szerint azt gondolom, hogy soha. Viszont már csak hozzáállás kérdése, hogy nagyobb korunkban nézni fogjuk-e őket. Például a nővérem most 21 éves, és egyszerűen képtelen megnézni egy disney mesét (Filmet is, de ez már egy másik téma). Mikor megkérdeztem, hogy miért, azt felelte: Most, hogy idősebb lettem, már nagyon idegesítenek az animációk, és a különböző szereplők vinnyogós hangjaik.

Érthető indok, de ez nem feltétlenül mondható el mindegyik meséről.  Például a régebbi mesékben, mint a Macskarisztokratákban nincsenek olyan hatalmas nagy és profi animációk, ráadásul még a szinkronhangok is korrektek, úgyhogy ide is csak azt tudom mondani, hogy hozzáállás kérdése. A nővérem úgy gondolja, hogy mivel ő már látott egy olyan mesét, amiben nyávognak a karakterek, ezért ő elkönyvelte annak, hogy akkor minden animációs film ugyan olyan.

Szóval, én ebből a bejegyzésből azt szerettem volna kihozni, hogy rengetegen alig ismernek egy-két disney mesét, és a hozzáállásuk miatt ez nem is fog változni. Pedig szerintem pár animációs film a felsoroltak közül alap.

Sajnálom, hogy ez egy ilyen rövid bejegyzés lett, legközelebb igyekszem hosszabbat hozni. Köszönöm, hogy elolvastátok!

Véleménykifejtés: LMBT

Figyelem! Ezzel a bejegyzéssel senkit sem szeretnék megsérteni. Ez csak az én véleményem, nem kötelező elolvasni. 

Sziasztok! Egy pár napja nagyon felhúztam magamat ezen a témán, és gondoltam itt az ideje, hogy tisztázzam a saját véleményemet a homoszexuálisakról, vagyis a melegekről. Tudom, ez is egy kényes téma, de amit nekem mondtak erről, mint saját vélemény, az nagyon felidegesített. 

Hittanon szóba került ez a téma, mint egy egyszerű kis kibeszélendő apróság. Ne értsétek félre, tiszteletben szoktam tartani mások véleményét, de amikor azt mondják nekem, hogy a melegek elítélendőek, mert csak, akkor az már több a soknál. 

Szóval hittanon én, meg Léna barátnőm leálltunk vitatkozni emiatt a hitoktatóval, ugyanis elkezdte nekünk mondani, hogy a homoszexualitás egy gyerekkorban kialakuló betegség, és hogy ebből ki lehet ám gyógyulni, csak akarni kell, és elfogadni a segítséget, viszont vannak olyanok, akik ezt nem teszik meg, ezért a melegek (igen, így összességében) elítélendőek. 

Na, álljunk meg. 

"A homoszexualitás egy gyerekkorban kialakuló betegség..." Meglehet. Ki tudja? Szerintem ennek több oka is lehet, úgyhogy ezt nem feltétlenül kell elkönyvelni egy betegségnek. Meg persze nem feltétlenül gyerekkorban derülhet ez ki. Viszont azon akadtam ki a legjobban, hogy a tanár úr azzal érvelt, hogy mivel a Biblia nem ír a homoszexualitásról, ezért ezt máris egy zavarnak lehet tekinteni egy meleg embernél. 

"...ebből ki lehet gyógyulni..." Miért, hogy működik ez, egyik nap még súlyos melegségben szenved valaki, megiszik pár Neo Citran-t, és egy-kettőre újra hetero lesz? :D 

"...csak akarni kell, és elfogadni a segítséget, viszont vannak olyanok, akik ezt nem teszik meg..." De erre nem tudnak csak úgy igent mondani! Ez olyan, mintha felajánlanák nekem, hogy segítenek abban, hogy ne a fiúkat, hanem a lányokat szeressem. Abszolút nem mennék bele, mint ahogyan egy meleg sem. Identitás kontra identitás. 

"...ezért a melegek elítélendőek..." Húha, ezt aztán meg tetszett magyarázni. Na de ácsi. Ha a homoszexualitás gyerekkorban alakul ki valami súlyos trauma után, akkor elítéli azokat. Vagyis, elítéli a pszichiátriai betegeket és a kleptomániásokat is? Gratulálok, tanár úr, Ön a legönzetlenebb hitoktató. 

,,Dehogyis, a kleptomániaság és a melegség egyáltalán nem hasonlítanak, ne keverjük a szezont a fazonnal!"

Miért ne hasonlítanának? A kleptomániaság egy betegség, szintúgy a melegség, ahogyan Ő említette, és ki lehet belőlük gyógyulni, de mégis elítéli őket. Akkor hogy is van ez? 

Ezzel a bejegyzéssel nem azt akarom mondani, hogy a melegség egy nagyszerű dolog, de szerintem vannak olyan emberek, akik túlreagálják ezt az egészet. Rengeteg megcáfolandó tény van azok közül, amiket felsoroltam, viszont szerintem nem is az a lényeg, hogy ez hogyan alakulhat ki valakiben. Inkább felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy egy homoszexuális is ember. Személy szerint annak a híve vagyok, hogy mindenkivel úgy viselkedek, ahogyan szeretném, hogy ők is viselkedjenek velem. Én sem örülnék azért, ha elítélnének azért, mert valamilyen dologban más vagyok, mint a körülöttem lévők. Szerintem te sem.

A mai világban mindenkit arra buzdítanak, hogy adják önmagukat, viszont mikor ezt tényleg megteszik, akkor jönnek a vádaskodások és az ítélkezések, mert valaki más, mint a többiek. Viszont a tanár úr minden vasárnap arról prédikál, hogy tanuljunk meg nem ítélkezni, megbocsátani és fogadjunk el a másokat, viszont pár nappal később a palástot levetve, hittan órán teljesen más véleményt mondott. Úgyhogy Lénával mi is tartottunk neki egy 45 perces prédikációt. :)

Véleménykifejtés: Amerikai vs. magyar iskolák

Sziasztok! Hát, igen. Elérkezett végre ez is: az első véleménykifejtős bejegyzés. Na, de akkor ne is húzzuk tovább a szót:

Nem tudom, hogy csak én vagyok-e mindig így vele, de mikor vége van a sulinak, várom a következő tanévet, hogy újra bevásárolhassunk hozzá. :D Mindig olyan izgalmasnak találtam azt, hogy új füzeteim, tankönyveim, tanáraim, osztálytársaim lesznek, hogy már júniusban bevásároltunk mindent. Persze, amióta a szüleim elváltak, és az apukámnál élek, azóta ez nem így van. Viszont, volt pár dolog ami mindig is bökte a csőrömet, hogy ez miért nincsen nekünk, magyaroknak. Nos, ezeket a dolgokat most összegyűjtöttem nektek, és ezekről fogok véleményt alkotni külön-külön.

1. Iskolabusz

 Most komolyan. Milyen menő lenne már egy iskolabusz. Nagy, sárga, csak az iskolások szállnak föl rá, és nem kell a nagymamákkal versengeni egy helyért, értünk jönne, majd otthon rakna le minket. Ki ne akarna egy ilyen buszt? Az én sulimban van ilyen, csak csúnya, fehér, ráadásul 4. osztályig hordozzák a tanulókat, és nem a házuknál, hanem az ország legtávolabbi pontján rakják ki őket. 

Tudom, hogy elég nagy költségvetés lenne, de mondjuk egy csomó hülyeség megvásárlása helyett spórolhatnának egy ilyenre.

2. Egyenruha

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintem ezek az egyenruhák marha jól néznek ki. Ez például egy tipikus amerikai szerelés, de egy olyan japánt is szívesen elfogadnék. :D Mindig is hiányoltam ezeket, mert akkor nem kéne minden reggel azzal szenvedni, hogy mit húzzunk fel, ráadásul senkit sem gúnyolnának ki azért, mert rosszul öltözködik. 

A mi drágalátos iskolánk azt találta ki, hogy ne egyenruhánk legyen, hanem egy undorító farmerköpenyünk, és az eltakarja a pólónk mintáját. Hát igen, olcsó megoldás magyar módra.

3. Idegen nyelvek

Az amerikai iskolákban különböző nyelveken tanulhatnak. Angol, német, francia, spanyol, olasz, latin stb, és ez sajnos Magyarországon nem így van. Legalábbis nem minden iskolában. Értem, hogy a fő nyelv az angol, és azt kötelező tanulni, de legalább a második nyelvet hadd válasszuk már ki mi. Az előző iskolámban volt ilyen lehetőség, de sajnos nem mindenki, többek között én sem tudtam élni a lehetőséggel, ugyanis németet tanultam az első 8 évben, és akkor kötelező az angolt választani, mint második nyelv. Viszont azok, akik korábban tanultak angolul, azok mehettek németre, olaszra vagy latinra, ami marha jó. Ha valaki elhatározza, hogy valami egzotikus nyelven szeretne beszélni, muszáj magántanárt kérnie, mert nincs benne az iskolai oktatási rendszerben más az angolon és a németen kívül.

4. Egy kis lazaság

Értem, hogy magasak az elvárások a felvételiken, meg a szülőknél, tanároknál, de egy kis lazaság nem ártana. Rengeteget írunk órákon, tömérdek írásbelit és szóbelit kapunk házinak, ráadásul minden órán szinte dogákat írunk (legalábbis nálunk így van), mindemellett elvárják a tanárok, hogy meg se szólaljunk órákon, legyen példás a magaviseletünk és a szorgalmunk, telefonjaink legyenek kikapcsolva, köpenyünk legyen felhúzva, és hogy váltsuk át a cipőnket (Mert igen, nálunk még mindig él ez a bugyuta szabály). Mindezek mellett elvárják, hogy minimum 1 sportra járjunk, és tanuljunk valami hangszeren, vagy csak járjunk valamilyen szakkörre. 

Szóval ezek lettek volna azok a dolgok, amikről én kiskorom óta álmodozom, vagy csak nagyon jó lenne az iskolákban. Remélem tetszett ez a bejegyzés, ígérem, a többi ilyen véleménykifejtés sokkal jobb lesz. :D