Sziasztok! :) Sajnos vége is van a 12 napos blogger kihívásnak, de ne aggódjatok, hamarosan el fog kezdődni a 30 napos Disney kihívás. Nem tudom még pontosan megmondani, hogy mikor, még meg kell beszélnem a részleteket Sazz-vel.
Egyébként azért nem hívtam ki erre a kihívásra senkit sem, mert ezt a moly.hu-ról szedtem, szóval bárki kitöltheti igazából egy potya plecsniért. :) Itt a linkje: xxx
Remélem, hogy tetszett nektek, én nagyon élveztem megírni, még ha néha nagyon későn is hoztam őket... Na mindegy, akkor találkozunk legközelebb is, sziasztok! :)
Mivel nagyon kreatív vagyok, így a mai napomat választom, hiszen hát az a friss élmény, nem?
A koleszban fél hatra állítottuk az ébresztőt, de végül hatkor keltünk ki az ágyból... Amint felültem, egyből vissza is dőlten az ágyba, mert olyan szinten izomlázam volt (meg hát most is van), hogy azt elképzelni sem tudjátok. A tanárunk egész végig gimnasztikáztatott minket... Fél hétre kábé elkészültünk, majd a harmadik emeletről (ismét megemlíteném az izomlázat) a pincébe reggelizni. A kaja zsömle volt, vaj, és főtt tojás. Vicc az egészben, hogy kenőkést kaptunk hozzá. :D De amúgy nem volt olyan rossz, pedig nem is szeretem a főtt tojást. Hétkor berohantam még az Aldiba az egyik szobatársammal, aztán siettem is a buszhoz, mert már láttam a távolból jönni. Sikeresen elértem. :D Amúgy tök durva, mert a múlthéten mindig lekéstem, most meg néha még várnom is kell rá. Na, aztán a suliban tanultunk, volt ma matekom, infóm, németem, kémiám, földrajzom, angolom és tesim (húzós nap). Tanítás után 4-en elindultunk a buszmegálló felé, aztán végül 3-an maradtunk, mert nem tudom, a negyedik ember csak úgy eltűnt... Majdnem lekéstük a buszt... De azért sikeresen odaértünk, és felszálltunk. Amint beértem a koleszba megebédeltem az egyik szobatársammal meg egy szomszéd lánnyal, a kaja fogalmam sincs, hogy mi volt, de ízlett, mert mindet megettem. :'D Kaja után pihentem egy kicsit, majd rohantam is le szilóra. Egyébként nagyon gyűlölöm, értelmetlennek találom az egészet, mert én személy szerint például csak hangosan tudok tanulni, de így nem tudok érvényesülni. Sziló után DÖK gyűlésre mentem. Végül nem engem választottak meg a csoportból, de mindegy is, szerintem nem is lett volna rá időm a tanulás mellett. A gyűlés után elmentem vacsorázni, ahol hamburger volt a kaja. Ami hát azért váó, tehát egészen idáig nem adtak annyira finom kajákat, erre ma teljesen kitettek magukért, szóval ezennel itt is szeretnék gratulálni nekik. :D Vacsi után felmentem a szobámba, főztem egy teát, majd felhívtam a tesómat, valamint Lénát, hogy segítsenek nekem eldönteni, hogy milyen szakkörre is menjek. Végül az újságírás mellett döntöttem. :) Most írom ezt a bejegyzést nektek, aztán még egy kicsit (sokat) fogok még németre tanulni, majd irány végre az ágy! Már ezt várom reggel hat óta.
Vagyis, hogyan sikerült megváltoznod, vagy ha még nem sikerült, mit teszel, hogy sikerüljön?
Ó, hát én sok minden voltam régen. Hisztis, depis, undok, közvetlen, de most... Inkább csendesebb, visszahúzódóbb, de azért mégsem annyira antiszociális, tehát ha elkezdenek velem beszélgetni, akkor már nem undorodom el attól, hogy egy emberrel kommunikálok, hanem igyekszem közvetlennek lenni, barátságosnak és viccesnek.
Régen én nem igazán szerettem olvasni, de ötödikben bedőltem a trendnek, így elkezdtem olvasni a Szent Johanna Gimit. Kábé onnantól számítva vagyok úgy könyvrajongó, de moly csak másfél éve.
Régen elég megszállott voltam, és mindig érdekelt mindenkinek a véleménye rólam, ma viszont már többe-kevésbé semmi sem érdekel. Ha nincsenek barátaim, akkor nincsenek, én igyekszem, de azért mindenkivel jóba senki sem lehet, ha azt mondják, hogy rossz az ízlésem, akkor csak nevetve otthagyom őket.
Ezek úgy körülbelül négy év alatt történtek velem, azonban legtöbbet szerintem most, egy pár hónapja változtam. Nem tudom, hogy kinek ismerôs a helyzet, de a hófehér bőröm és a szőke hajam miatt már a legapróbb dologtól is elvörösödöm. Most viszont már nem. Tehát annyira átmentem ,,hippibe", hogy tényleg semmi sem érdekel annyira, mint esetleg két hónappal korábban. Ez egy hatalmas nagy pozitív változás részemről.
3. Életem első könyvkritikáját írom éppen Word-ben, ami kábé 2500 szavas lesz.
4. Holnap fizikával kezdek megint. :( :( Ez kegyetlenség, mert ma is azzal kezdtem.
5. Éhes vagyok. :D
6. Az összes sorozatomat végignéztem, és most fogalmam sincs, hogy mit kezdjek el.
7. Vettem egy szörpöt a koleszba, remélem, hogy a szobatársaimnak ízleni fog. Különben majd egyedül iszom meg az egészet, jaj, de kár...
8. Ma lett volna megtartva az első szilencium, de én meglógtam. Micsoda bad girl cselegedet.
9. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a vacsi, de kész lehetne már. :'D
10. Elmegyek enni valamit, mert én ezt nem bírom már tovább. :D
Most én is így érzem magamat
______________________
Sziasztok! :)
Remélem, hogy tetszik nektek eddig ez a kihívás. Bár már mindjárt vége, úgyhogy jókor mondom ezt. Nekem eddig nagyon tetszik, bár például ezzel az egy ponttal sokkal többen szenvedtem, mint egy harminc napos könyvkihíváséval. :'D De mindegy, mert attól még élvezem írni őket. :)
Íme az én bloggeres rutinom. :) De nem csak a Sam's blognál, hanem úgy általánosságban mindegyiknél.
Reggel, mikor bekapcsolom a gépemet, akkor általában a blogger irányító pultot szoktam megnyitni, valamint magát a blogomat. Először ellenőrizni szoktam, hogy jött-e új feliratkozó, vagy üzenet a chatbe. Ha az utóbbira igen, válaszolok rájuk. Azután megnézem a "Hamarosan"-ban, hogy még miről nem írtam, kiválasztok egy könyvajánlót, majd kigyűjtöm róla a fontosabb adatokat. Mikor a véleményezéshez érek, mindig bezárom az ablakot, és elkezdek mást csinálni, például zenét hallgatni, kinyírni a naplómat, ahol át tudom gondolni, hogy pontosan mit is szeretnék majd a bejegyzésben leírni. Ez lehet akár többnapos művelet is, de amikor megszáll az ihlet (ez általában vasárnap késő este szokott lenni), akkor szinte azonnal körmölök is.
Ha közzétettem a bejegyzést, kiválasztom a címkéket, elmentem, majd kilépek a gmail fiókomból, és átlépek a másik blogosomba. Igen, nekem van másik, ahol történeteket írok. Mivel egy elég kezdetleges blogom van ott, először a leveleimet ellenőrzöm, hogy megjöttek-e a rendeléseim a designerektől. Ha ez megvan, át is térek a bejegyzés írására. Amit írok, azt minden alkalommal újra szoktam olvasni, leellenőrizni a helyesírási hibákat, meg a fejezetek közötti összefüggéseket. Ezt azért szoktam, mert már szinte mindent kitaláltam, hogy mit szeretnék a történetben látni, csak sosem vagyok benne biztos, tettem-e már róluk említést. Például nem írhatom, hogy "- Jaj, Dóri, de jó téged újra látni, hogy vagy tegnap óta?", ha az elmúlt hatvan fejezetben még egy lehelletnyi utalás sem volt a nevére.
Általában egy hét alatt szoktam elkészíteni a bejegyzéseket, ha van rájuk termelészetesen időm. Közzéteszem őket, majd vissza is lépek a Sam's blogra, hátha történt ott valami érdekes. :)
Az angolon és a németen kívül szeretnék tanulni spanyolt és franciát is, vagy esetleg olaszt, mert rengeteg olyan származású ismerősöm van, ráadásul elég gyakran járunk oda apa munkája miatt.
2. Szerezni egy meleg barátot
Annyira viccesek, bátrak és inspirálóak tudnak lenni a meleg emberek, és éppen ezért is szerettem volna jóba lenni mindig is eggyel.
3. Elolvasni eredeti nyelven a Harry Potter-t.
Szerintem ez a pont magáért beszél, nyelvfejlesztő célból is jó, és azért is, mert nagyon szeretem a Harry Potter-t. :D
4. Eljutni egyszer egyedül külföldre
Hatalmas nagy előrelépés lenne számomra, ha esetleg meg tudnék szervezni egy utat külföldre, ráadásul ha még meg is valósítanám, és elmennék oda... Szerintem onnantól fogva soha többé nem lennék bátortalan.
5. Eljutni egy külföldi előadó koncertjére
Még sosem voltam olyan koncerten, ahol külföldiek énekeltek, esetleg egy-két városi fesztiválon vettem részt, ahol jött a Wellhello, a The Biebers meg a Halott Pénz, de már régi álmom esetleg egy Miley Cyrus koncertre elmenni, vagy Green Day-re, Black Veil Brides-ra, twenty one pilots-ra vagy One Directon-re. Elsősorban természetesen azért, mert az alábbi előadók imádom, de azért is, mert rettenetesen hangulatos lenne, valamint felejthetetlen élményben részesülnék.
6. Eljutni Disneyland-be
Nagyon szeretem a Disney meséket, már az összeset láttam vagy ezerszer, és egy ilyen nagy rajongónak, mint nekem, gondolhatjátok, hogy milyen felejthetetlen élmény lenne egyszer eljutni oda. :D
7. Bekerülni az Ellen Show-ba, mint néző vagy vendég
Tudtátok, hogy az Ellen Show-ba a jegyek ingyen vannak? Csak le kell foglalni őket már hónapokkal korábban, és majd értesítenek, hogy te voltál-e az első, aki lestoppolta. Vannak, akik évekig nem jutnak be, így azt hiszem, ez mehet az életcélok közé. :)
8. Muffin bódét nyitni
Nagyon szeretek muffint sütni, és igyekszem minél több fajtának az elkészítését megtanulni, kidekorálni őket, és egyszer eljutni arra szintre, hogy árulhassam is őket.
9. Venni egyszer egy egész napos mozijegyet, és mást sem csinálni aznap, csak filmeket nézni
Az olvasás mellett az egyik kedvenc tevékenységem a film nézés. Imádok moziba járni, popcorn-t enni, és elveszni a sok látványban és poénban.
10. Megírni egy könyvet
Régóta próbálkozok egy rendes könyv megírásával, de eddig nem igazán volt bennem elég akaraterő, hogy be is fejezzem őket. Remélem, hogy egyszer ez azért sikerülni fog.
Kettőt már nem olyan rég leírtam nektek, úgyhogy igyekszem olyanokat választani, amikről még nem volt szó.
Az első nem más, mint
Clean Bandit - Tears ft. Louisa Johnson
Nagyon szeretem már önmagában is hallgatni ezt a dalt, de leginkább a videóklipje fogott meg annyira. Tetszik, hogy klasszikus hangszerek is szerepelnek benne, mert őszintén, mostanában én nem igazán láttam olyan videókat, amikben volt. De lehet, hogy csak én vagyok így ezzel.
A klip elején ugye mindent leütnek/felrobbantanak, és ilyen színes füst jön ki a tárgyakból. Gyönyörű szép. Főleg, amikor keverednek egymással a színek. De ha ez még nem elég, még ott van a tűz.
Minden lángra lobbant. Valami eszméletlenül varázslatos a felgyújtott hangszerek látványa (jó, ez így furán hangzik). Fáj a szívem értük, ugyanis például én évek óta szeretnék tanulni hegedülni, valamint két évig zongoráztam, de most valljuk be őszintén: nem néz ki jól?
Ráadásul nem elég, hogy a hangszerek felgyulladtak, még esett is az eső. Valamiért ez a kettő együtt tette fel az i-re a pontot nálam a klip kapcsán, hogy mennyire is imádom.
twenty one pilots - Polarize
Sajnos nincsen hozzá eredeti videóklip, így azt nem tudom értékelni. Kevesen tudják rólam, de én nagyon szeretem a twenty one pilots-ot. Bár gondolom, hogy ezzel még sokan ugyan így vannak. Rengeteg fantasztikus daluk van, Stressed Out, Heathens, Ride, Lane Boy, csak hogy párat említsek közülük.
Nálam mindegyiknek volt egy ilyen időszaka, amikor agyonhallgattam őket. Persze közben a többit is állandóan lejátszottam, csak mindig volt egy két hétig tartó fangörcsöt kapó kedvencem. Jelenleg ez a Polarize. :D
Skillet - I Want To Live
Az új kedvenc bandám az a Skillet, így jelenleg szinte az összes számukat nagyon szeretem, azonban a Feel Invincible mellett ez az a dal, ami a legjobban tetszik tőlük.
Sajnos ehhez a dalhoz sincsen videóklip, de szerintem valami eszméletlenül jót lennének képesek ehhez társítani. Egyébként az elején a címe miatt figyeltem fel rá. Érdekes, érzelgős, de mégsem annyira, hogy csöpögjön a nyáltól, ráadásul még a kemény, rockos hangzása is megmaradt. Az ilyen együtteseket szeretem amúgy a legjobban. Amik még a kliséket is egyedivé tudják varázsolni, és úgy gondolom, hogy ez a Skillet-re nagyon is igaz.
Már alap járaton is idegesít, ha valaki nyitott szájjal eszik. Azonban a rágóval való csámcsogással még a világból is ki lehetne kergetni. Gusztustalan, és irritáló is egyszerre.
2. Ha valaki félbehagy valamit
Például beszélgetek egy barátommal valamiről, hirtelen mindkettőnk figyelmét leköti más, aztán visszakérdezek, hogy hogy volt tovább, erre megvonja a vállát, rávágja, hogy tök mindegy, és elmegy. Miééért?!
3. Rasszizmus
Én nagyon toleránsnak tartom magamat, és éppen ezért tud rettenetesen felidegesíteni az, ha valaki elkezdi szidni a másikat, csak úgy, mert például más a nemzetisége. De ha legalább értelmes indokokkal támasztaná alá a véleményét, és nem egy "mert csak"-kal magyarázná.
4. Az emberek
Antiszoc vagyok, ez mellé járó dolog :'D
5. Ha valaki félbeszakít
Úgy gondolom, ha én megtisztelek mást azzal, hogy végighallhatom, illene nekik is ugyan ezt tenni.
__________________________________
Tudom, tudom, nagyon bunkó vagyok, de sajnálom, oké? :(
(pl. kedvenc filmed, kedvenc kajád, kedvenc könyved, kedvenc dalod, stb.)
__________________________
Sosem voltam egy olyan ember, aki mindig kiválogatta, vagy rendszerezte a kedvenceit, sőt nem is igazán tartok dolgokat annak, mert mindig is hülyeségnek gondoltam az ilyesmiket (kivéve a könyveknél, mert azoknál érzékeny vagyok :D). Úgyhogy kicsit nehéz lesz kiválasztani, hogy az elmúlt egy hónapban miket szerettem nagyon, de hát azért lássuk, hogy mi fog kisülni belőle:
Kedvenc filmem:
Ezt mondjuk nem lesz nehéz kiválasztanom, ugyanis szégyen szemre (tényleg nagyon mérges vagyok ezért magamra) ebben a hónapban 6 filmet néztem meg összesen, mind régi, és abból már kettőt láttam vagy ezerszer. Ezek voltak a:
- Vasember 1
- Vasember 2
- Bajos csajok 1
- A felvigyázó - Pofázzunk és végünk - Pofázzunk és végünk Miamiban
Bármennyire is nagyon tetszett nekem a Vasember első része, A felvigyázó volt nekem ebben a hónapban a kedvenc filmem, ugyanis rengeteget nevettem rajta, az alap sztori is egyből megfogott, plusz nem tudom, hogy miért, de engem teljesen elvarázsolt már a tudat is, hogy ez nem egy amerikai, hanem egy francia film.
,,Claire és Marc elutaznak a hétvégére, örökmozgó gyereküket pedig rábízzák egy bébiszitterre. Franck megbízható fiatalember hírében áll, a házaspár biztos benne, hogy fiuk jó kezekben lesz. Másnap azonban egy rendőrségi telefonhívásra ébrednek, miszerint otthonukban történt egy kisebb incidens: a házukat teljesen felforgatták, a fiúk pedig eltűnt!
A rendőrség talált ugyanakkor egy GoPro kamerát, amely úgy tűnik, rögzített mindent, ami az éjjel történt. Claire és Marc izgatottan nézik vissza a felvételeket, hogy megtudják, mi történt a házban és hová tűnhetett a gyerekük. Az első dolog, ami kiderül, hogy az előző nap volt Franck 30. születésnapja."
Bírtam Franck barátait, kifejezetten tetszett, hogy amint megtörtént a baj, azonnal segítettek a főszereplőnek, keresni, takarítani stb... Ráadásul a kissrác viselkedését is meg tudtam érteni. Tetszett, hogy nem egy elvetemült filmet akartak alkotni, hanem egy teljesen reálisat, ami szerintem át is jött, kezdve Franck aggodalmaival. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, garantáltan végigfogjátok nevetni az egészet.
Kedvenc könyvem:
Na, itt már egy kicsit bajban vagyok, mert csak augusztusban 12 könyvet olvastam el, és majdnem mindet imádtam.
- Sarah Dessen - Altatódal
- Stephanie Perkins - Anna és a francia csók (újraolvasás)
- Cassandra Clare & Sarah Rees Brennan - Az Árnyvadász Akadémia
- Cassandra Clare & Robin Wasserman - Az elveszett Herondale
Sokáig gondolkodtam rajta, de szerintem a legjobb ezek közül a Losing Hope, azaz a Reményvesztett volt. Holder története és szemszöge, érzései, gondolatai teljesen elvarázsoltak engem. Hol nevettem, hol sírtam, hol rettegtem, pedig tudtam már a történet végkifejletét. Ez az első könyv, ami ilyen érzelmeket váltott ki belőlem, úgyhogy szerintem ez éppen elég indok arra, hogy miért ezt választottam kedvencemnek a hónapban. De egyébként bátran kijelenthetem, hogy úgy összességében, az olvasmánylistámról ez a kedvencem.
,,Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…"
Írtam róla ajánlót, ha IDE kattintotok, akkor el tudjátok olvasni. :)
Kedvenc dalom:
Nem lehet kettőt választani? :( Ez olyan nehéz... De én akkor is kettőt írok. :D
Az első a Skillet - Feel Invincible című dala. Friss megjelenésű, úgyhogy most teljesen rá vagyok kattanva. Ráadásul a klipje is nagyon tetszik, akárhányszor nézem is végig, úgy érzem, sosem fogom tudni megunni. Bár ugyan így voltam pár éve a Gangnam Style-jal is, de azért reménykedjünk.
A másik pedig a Black Veil Brides-nak a Word Of Sacrifice-ja. Nem igazán új, de nemrég leltem rá Sazz által, és azóta szinte állandóan ezt hallgatom. Plusz jelenleg azért is áll hozzám ilyen közel, mert a szülinapi meglepetésemben jelentős szerepet játszott ez a dal. :)♥
Kedvenc Wattpad:
Most nagyon rá vagyok kattanva Dorcii88 Rabod vagyok című történetére. Egyébként erről fogok hozni egy ajánlót, igazából fogalmam sincs, hogy miért nem láttam még neki, pedig hatalmas nagy kedvencem. De majd erről bővebben beszélek az ajánlóban. :)
,,Jennette Moon élete sosem volt könnyű. Szülei 14 évesen beadták az árvaházba, mert nem bírták elviselni, hogy egy lánygyermekkel törődni is kell. A lány azelőtt sem volt egy nagy közösségi ember, de az, hogy a saját szülei is képtelenek szeretni, lerombolta. Az árvaházba látogatók érkeznek: a milliárdos Ryan Hunter és annak egy jó barátja. Egy lányért jöttek. Jennette lesz a kiválasztott, pedig ő már beletörődött abba, hogy ott ragad élete végéig. Ryan, Amerika kedvence már az elején a tudtára adja: csak a szex miatt kell neki. De minden olyan egyszerű lenne? A lányban semmi önbecsülés nincs és egyből belemegy a játékba? És előkerül a jól ismert kérdés is: Miért pont ő? Tarts velünk és légy része ennek a szenvedélyes, eseményekkel dús történetnek!"
Ossz meg 4 random képet a napodról avagy csinálj egész nap képeket arról, mit csinálsz, mit olvasol, mit eszel, stb. majd nap végén posztold némi képleírással!
Ma egész nap fotózgattam, erre kiderült, hogy a drága telefonom egyik képet sem mentette le. Képzelhetitek, hogy milyen boldog vagyok, úgyhogy nagyon sajnálom, hogy nem tudok saját képekkel szolgálni.
Ma reggel korán keltem, elmentem a nővéremmel és a barátjával ruhát vásárolni. Mikor hazaértem, gyorsan megfogtam a könyvtári könyveimet, és rohantam is velük, hogy még idejében vissza tudjam őket vinni. Aztán kiderült, hogy még lett volna vagy hat órám leadni őket, de sebaj.
Mikor ismételten hazaértem, egyből nekiláttam a bőröndök bepakolásának, ugyanis holnap költözök be a kollégiumba. Igazából egész délután ezt csináltam, olyan négy körül azonban egy kis szünetet tartottam, és megjutalmaztam magamat egy hamburgerrel. Miután megettem, képzelhetitek, hogy semmi életkedvem nem volt már a pakoláshoz, így pihenésképpen elkezdtem a Youtube-on Ellen Show videókat nézni, majd mikor már azokat is meguntam, nekiláttam a Modern Család című sorozatnak. Még csak az első részét tudtam megnézni, de kifejezetten tetszik.
Nagy nehezen folytattam a pakolást, már a vége felé jártam, mikor odajött hozzám a nővérem nagy, bociszemekkel, hogy "Léégyszi, filmezzünk még egyszer utoljára közösen". Most erre ki tud nemet mondani? Így hát izzítottuk is a laptopot, a Pofázunk és végünk már töltődött be, amikor tudatosult bennünk, hogy nincsen itthon semmilyen nassi. Boltba persze lusták voltunk elmenni, így végül nekiláttam muffint sütni (♥), és azalatt az idő alatt pedig félszemmel néztük a filmet. Sokat hülyéskedtünk a sütése közben, szóval minden szempontból jó volt, hogy elkészítettük. Az viszont már más téma, hogy majdnem felgyújtottuk (pontosabban én) a konyhát...
Miután végeztünk a filmmel, elhatároztuk, hogy hát nekünk mindenképpen meg kell néznünk még ma este a folytatását is, így hát tartottunk egy rövid kis szünetet, addig én bepakoltam az utolsó cuccokat is a bőröndökbe, majd neki is láttunk egy tál muffinnal a Pofázzunk és végünk Miamibannak.
Itt vagyok most, háromnegyed tizenkettőkor, három bőrönd, egy válltáska, egy hátitáska és egy tornazsák társaságában, és pörgetem is vissza az agyamban, hogy miket is csináltam én a nyár folyamán. Mindenképpen el tudom mondani, hogy olvasás szempontjából én rekordot döntöttem. Esküszöm, egy év alatt nem olvastam még el annyit, amennyit én idén nyáron. Mindemellett nagyon jól éreztem magamat végig, rengeteg emberhez kerültem közelebb, és csak reménykedni tudok abban, hogy jövőre, ugyan ekkor ugyan ezt mondhatom el a nyári szünet utolsó napján. Te jó ég, nagyon fájt ezt leírni.
3 olyan étel vagy ital receptje, amit jelenleg imádsz
__________________________
Sosem voltam egy olyan ember, aki mindenféle különlegességeket evett/ivott, ezt majd a receptekben is látni fogjátok. Igazából ezek mindegyik olyan lesz, amiket mindig is imádtam, de most különösen rájuk vagyok kattanva.
1. Gyömbéres limonádé
Gyömbéres eredetileg, de igazából szinte minden van benne. Egy egyszerű limonádé, igazából semmi extra, kell hozzá:
♡ Víz
♡ Gyömbér
♡ Citrom
♡ Cukor/Méz
♡ Valamint én még szoktam használni narancsot és lime-ot is hozzá, igazából ez rajtatok áll, hogy szeretnétek-e bele.
A hideg vízbe belereszeltek egy kis gyömbért, ízlés szerint 1-2 kanál cukor vagy méz is mehet bele. Én a citromot/narancsot/lime-ot kis háromszögekre szoktam vágni és úgy beletenni a gyömbéres vízbe, de akár az is lehet, hogy mindet belefacsarjátok. Ha az előbbit választjátok, akkor sokkal szebb, és ízesebb lesz.
Ha ezt elkészítitek, akkor az ízvilág miatt garantáltan nem maradtok szomjasak nyáron. :)
2. Muffiiiiiiiin♥
Akik ismernek, azok tudják, hogy én hatalmas muffin őrült vagyok. Imádom enni, sütni, adni, díszíteni, egyszerűen mindent. De amíg tartott a suli addig egyáltalán nem tudtam készíteni, ami fájt is a lelkemnek, de azt a mennyiséget szerintem mind bepótoltam nyáron.
Az egyszerűség kedvéért én mindig is bögrékkel méricskéltem, nektek is ezt ajánlom a biztonság érdekében. Ami kell hozzá:
♡ 2 bögre liszt
♡ fél bögre cukor
♡ fél bögre kakapor
♡ fél bögre olaj
♡ 2 tojás
♡ 1 csomag vaníliás cukor
♡ fél csomag élesztő vagy egy kicsi szódabikarbóna
♡ fél bögre lekvár
♡ fél bögre tej
Összekeverjük a hozzávalókat addig, amíg csokimassza nem lesz belőle, majd belerakjuk az ((160 °C-os)) előmelegített sütőbe úgy egy negyed óra - 20 percre sütni. Akkor tudjuk, hogy jó, ha a fogpiszkálót beleszúrjuk a tésztába, és nem ragad rá semmi sem. Ez kábé úgy 18 adagnak felel meg.
3. Fantás süti
Nálunk a nyár és a fantás süti mindig összefügg, hála az apukámnak, aki csak ezt az egyet imádja elkészíteni. De igazából nem is baj, mert valami eszméletlenül egyszerű és finom. Ami kell hozzá:
♡ egy csomag szögletes háztartási keksz
♡ egy doboz 20%-os tejföl
♡ 2 csomag vaníliapuding
♡ fél liter narancs üdítő
♡ két csomag vaníliás cukor
A tepsi alját kirakjuk szorosan egymás mellé keksszel. A 20%-os tejfölt kikeverjük vaníliás cukorral, majd rákenjük a tepsiben lévő kekszekre. Azután még egy sor kekszet rakunk a tejföl tetejére, majd a vaníliapudingot a narancs üdítőben felfőzzük. Ízlés szerint egy kis cukorral lehet ízesíteni. Amikor a puding elkészül, akkor óvatosan ráöntjük a második réteg keksz tetejére, és egy kanállal elegyengetjük. 3-4 órát hagyjuk állni, hogy a keksz puhuljon.
Ennyi az egész, nem is kell sütni, és higgyétek el, valami eszméletlenül finom. :) Hát, remélem, hogy hasznotokra vált ez a bejegyzés. :D Holnap hozom a következő részt, addig is, sziasztok! :)
A legviccesebbet már elmeséltem nektek, de azért igyekszem hasonló vicces sztorikkal szolgálni.
1. Camponában moziztunk, és mielőtt még bementünk volna a sötét terembe, a nővéremmel elmentünk a mosdóba. Ez akkor történt, amikor a nagy felújítás volt, és éppen ezért a mosdókat sem hagyhatták ki, valamiért a férfi és a női vécé közötti falat lebontották, így a két nemnek nyitott volt a két helyiség. Na, amikor én végeztem és kijöttem a fülkéből azonnal meghallottam a kedvenc dalomat szólni a rádióból. Én meg hát arra koncentráltam, táncot lejtve indultam el kezet mosni. A csap alá tartottam a kezemet, megmostam, közben dúdolgattam, bólogattam a fejemmel, és észrevettem, hogy nagyon bámulnak az emberek. De úgy különösebben senki sem foglalkozott velem, mentek tovább, csak így furcsán néztek rám. Mosom tovább a kezemet, erre meglátom úgy egy méterrel arrébb a nővéremet, aki engem bámul. Már ráharapott a szájára, hogy visszafogja a nevetését.
- Mi aaaaaz, mindenki úgy bámul rám, mintha őrült lennék! - szólok oda neki, mire hangosan felnevet.
- Sam, te a piszoárban mosod a kezedet!
Így visszatekintve a sztorira, hogy a fenébe nem vettem észre?!
2. A szülinapomkor, mikor felkeltem, furcsálltam, hogy senki sincs itthon. De úgy különösebben nem foglalkoztatott, biztos, Tesco-ban vannak vagy Auchan-ban, gondoltam magamban. Úgy egy órával később mindenki hazaért. Apu bejön a szobámba, integet köszönésképpen, mert éppen telefonál valakivel. - Tudod mit? Itt van Sam, beszéld meg ezt vele. - azzal a mozdulattal a kezembe nyomja a készüléket. "Ki az?" - suttogom, mire ő ugyan így válaszol - Az igazgató. Na, már most én előzőleg református iskolába jártam, és tudni kell, hogy az apukám jelenleg is ott dolgozik tanárként, így egyből bevettem az igazgatós dumáját. Hirtelen eluralkodott rajtam a pánik. - Te jó ég, úristen, miért keres engem, egyáltalán hogy köszönjek??? Apa türelmetlenül megszólal: - Hát, hogy? Áldás, békességgel! Siess már! - bólintok, majd magabiztosan a fülemhez emelem a telefont. - Áldás, békesség! - szólok bele. Apunak több se kellett, elfogta a röhögőgörcs. Értetlenül néztem rá, közben a vonal másik végén ijesztően nagy volt a csend. Pár másodperc múlva ott is elröhögi magát valaki. - Ööö, áldást és békességet neked is! - köszön nevetve a mamám. A MAMÁM! Kiderült, hogy csak a szülinapom alkalmából fel akart köszönteni. Akkor, az adott szituációban ez rettenetesen kínos volt. Apu azóta is cukkol vele. :( 3. Két éve, még épphogy csak megismertem Lénát és Verát, hazafelé, mikor leszálltunk a buszról megbeszéltük, hogy Verus anyukája hazavisz mindannyiunkat. Megbeszéltük a találkozóhelyet a főút mellett, és vártunk. Egyszer csak egy totálkáros autó lassan elpöfögött előttünk. A mai napig nem tudom megindokolni, hogy miért csináltam, de amit megláttam, csak ennyit mondtam: - Sexy baby. El szeretném ismételni magamat: fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt. Abban a pillanatban, hogy én ezt elkezdtem kiejteni a számon, elhaladt előttem egy srác, tehát tökéletesen úgy jött ki ez a szituáció, mintha rá mondtam volna, hogy "Sexy baby". Lénáékból persze azonnal kitört a röhögés, én meg csak leültem a földre, és úgy döntöttem, hogy sokkal jobb lenne, ha nem is beszélnék inkább. Remélem, hogy tetszettek a sztorik, még mindig teljesen elvörösödöm, akármelyikre is gondolok vissza. :D Holnap hozom a következő rész, sziasztok! :)
Sziasztok! :) Most, hogy vége van a 30 napos könyvkihívásnak, gondoltam ismét megleplek titeket eggyel, de ezt most egyedül fogom csinálni, mert sokkal személyesebb. Akiknek tetszettek Léna véleményezései is, azok ne aggódjanak, rengeteg kihívás ötlet van még a tarsolyomban, és már meg is beszéltem vele, hogy szinte az összesnél a segítségemre lesz. :) Plusz még egy jó hír, ez után a kihívás után elkezdődik a 30 napos Disney kihívás, amit Sazzie fog egyedül végigcsinálni. Folyamatosan írja a bejegyzéseket, és bevallom őszintén, eddig nekem nagyon tetszenek, úgyhogy remélem, nektek is fognak. :) Most pedig lássunk is neki ennek a 12 napos blogger kihívásnak:
________________________
Miért írsz blogot? + 5 tény rólad
Úgy különösebb okom nincsen rá, egyszerűen szeretek olvasni, és megosztani a véleményemet olyan emberekkel, akiket érdekel egyes könyvekről. De ugyan így van a filmekkel, és a sorozatokkal is. Sokáig kritikus akartam lenni, és úgy gondoltam, hogy bemelegítésnek jó lenne, ha blogon értékelnék pl. könyveket, de egy idő után rájöttem, hogy ez a kritikus élet egyszerűen nem menne nekem, bármennyire is szeretném. Blogot írni, vezetni, szerkeszteni meg egyszerűen imádok. Még ha nem is hozok esetleg bejegyzéseket, és ritkán jelentkezem, akkor is állandóan itt lógok a Sam's blogon, újraolvasom a kommenteket, cseréket kérek, kijavítom a helyesírási hibáimat. Ez hobbim, és őszintén remélem, hogy a közeljövőben nem fogom ezt félredobni. :)
Tények rólam:
♥ Két nővérem van, a legidősebbikkel olyan igazi könyvbéli a kapcsolatom, a másikkal meg elég viharos, de mégis hozzá állok a legközelebb az egész világon ♥ Hatalmas Radnóti fan vagyok ♥ Szeptembertől kollégista leszek Kaposváron, pedig Pest mellett lakom ♥ A kedvenc Disney mesém az örök klasszikusok mellett az Anasztázia ♥ Nagyon toleráns vagyok az emberekkel, ellenben a családommal. Legszívesebben miattuk feketére festeném a bőrömet, és a szivárvány színeiben pompáznék, csak hogy érzékeltessem velük, hogy mennyire zavar, ha szidják őket
