2019. október 10., csütörtök

Get to know me tag

Sziasztok! Ugyebár a blog nem zárult be, élek és virulok, és egy részem nagyon szeretne visszatérni az íráshoz. Azt nem ígérem, hogy ugyanolyan bejegyzések lesznek, mint korábban, próbálok újdonságokkal is előrukkolni, de nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, és nyomon követitek továbbra is a bejegyzéseimet.

Na, de mi is történt a blog létrehozása óta? Túl sok minden. Rengeteget változtam. Talán azzal érzékeltethető ez a legjobban, hogy 12 éves voltam, amikor a Sam's blogot megcsináltam (nagy kreativitásom már akkor se volt címügyileg), most meg már 18 vagyok. Az új bejegyzés örömére a get to know me tagből kiválasztottam 5 kérdést, hogy jobban meg tudjatok engem ismerni, hogy mégis ki ez a lány, aki papol nektek bizonyos témákról.


1. Mi az életcélod?

Az elmúlt 18 évem alatt balerinától kezdve tűzoltóig minden szerettem volna lenni, sosem volt egy konkrét célom, mert ez a személyiségemmel együtt állandóan változott. Viszont egy most már biztos: szeretnék nyitni egy kávézót. Ez egy hatalmas nagy célom, szinte óvodás korom óta, ami ha ötven évembe is telik, akkor is meg fogom valósítani, bármi áron. 
Ezen kívül nyilván szeretném elvégezni az egyetemet, családot alapítani, boldog lenni, amik szerintem elég egyértelműek. :)  

2. Elköltöztél már otthonról? Ha igen, hová és mik a tapasztalataid?

Háromszor is volt már részem költözésben az életem során, ezek közül kettőre negatív, míg az egyikre pozitív élményként tekintek vissza. Mindegyiknél magam mögött kellett hagynom a családomat, a barátaimat, az iskolámat, de a jó, vagy éppen rossz impulzusok ellenére rengeteg tapasztalatot szereztem, amikért nagyon hálás vagyok. Elsősorban azért, mert ennek hála érettebb lett a gondolkodásmódom, megtanultam könnyebben barátkozni, lazábban kezelni a váratlan helyzeteket, jól tudok a pénzzel bánni, és viszonylag fiatalon megtanultam a magam lábán megállni. Meg hát a személyes tapasztalatok bölcsebbé is teszik az embereket. Magamnál legalábbis remélem. :D

3. Hogy érzed most magadat?

Ezt a kérdést azért választottam  ki, mert a legutóbbi bejegyzésem elég mély hangvételű lett, és azt hangsúlyoztam ki benne, hogy éppen nem vagyok jól, de majd jól leszek. Ami valóra is vált, köszönöm, nagyon jól vagyok. Vannak céljaim, ambícióim, szerető családom, remek barátaim, boldog párkapcsolatom, minden a lehető legnagyobb rendben van. Természetesen mindig vannak nehézségek vagy éppen nehezebb napok, de nincsen olyan dolog, amin ne tudnék túljutni, és ez a lényeg szerintem. Sok a tanulnivaló, az érettségi meg a nyakamon, de már látom a fényt az alagút végén, hamarosan véget ér ez a felfordulás, és újra belecsöppenek a nagybetűs életbe. Azt meg ki ne várná kíváncsian?

4. Ha tehetnéd, hol élnél egész életeden keresztül?

Nagyon sokáig Londonban szerettem volna élni. Vonzott az ottani életszínvonal, a gyönyörű nevezetességek (és a One Direction, ja, mi), de úgy különösebben már nem vonz hosszútávon. Ezen kívül nagyon szépnek látom Magyarországon belül mondjuk Kecskemétet, vagy ha külföldben gondolkodnék, akkor Olaszországot. Bár elcsépelten hangozhat, én úgy vélem, ha megvannak a megfelelő életkörülmények, nekem bárhol jó, csak a szeretteim velem lehessenek. Egyedül már nem biztos, hogy neki mennék a nagyvilágnak.

5. Ha tanár lennél, milyen tantárgyat tanítanál?

Ez a kérdés azért vicces számomra, mert az én családomban mindenki tanárnak ment (hittan, tesi, magyar, német, angol, olasz, rendészet), de hát nyilván kivétel erősíti a szabályt, én vagyok a fekete bárány, jobb, ha a gyerekek engem ilyen szempontból kerülnek. :D Nem minthogyha annyira szörnyű lennék, sőt a családom, barátaim, tanáraim mind javasolták már, hogy én is ilyen pályára lépjek, mert van hozzá tehetségem, de egyszerűen türelmem nincsen ehhez. 
Viszont hogyha mindenképpen választanom kéne, akkor történelem-magyar szakos lennék. De elsősorban történelemmel foglalkoznék, mert azt nagyon szeretem, és jól is megy.

2018. április 16., hétfő

Kipp-kopp!

Sziasztok! Remélem, hogy olvassa még valaki ezt a bejegyzést, és nem csak magam vagyok itt. Tudom, hogy csak ismétlem magamat (már sajnos több, mint egy éve), de rettenetesen sajnálom, hogy elhanyagoltam a blogot. 
Elsősorban tőletek szeretnék elnézést kérni, mert mégis csak ti vagytok az olvasóim, miattatok jutottam el én is, meg a blog is oda, ahol tart most, és (jogosan) gondolhatjátok igazságtalannak, amit itt műveltem ezen az oldalon. A semmit, gyakorlatilag.



Az elmúlt másfél évre egy igazi harcra tekintek vissza, annyi nehézség történt. Tudom, hogy nem tanácsos magánéletbe belefolyni egy közösségi oldalon, viszont úgy gondolom, hogy ez egy személyes blog, ahol az itt lévőkkel (még ha számítógépen keresztül is) szoros kapcsolatot ápolok, és joguk van tudni nekik, hogy mi miért történt.
Röviden és tömören: elkerültem Kaposvárra. 2016 végén egy hatalmas lehetőség tárult elém, és egy igazi elit gimnázium tagja lehettem. Hülye lettem volna visszautasítani ezt az ajánlatot, így hát fogtam minden cuccomat, és leléptem kétszáz kilométerrel arrébbra a családomtól, hogy új impulzusok érjenek. Akkoriban rettenetesen ambíciózus voltam, makacs, céltudatos és határozott, így gondoltam, nem jelenthet problémát, ha "kiruccanok" megvalósítani az álmaimat egy gimnáziumban. 
Viszont nagyot estem a magas lóról, hiszen kiderült, hogy egyszerűen képtelen voltam megfelelni az ottani elvárásoknak. Bekerültem a sok gazdag, sznob kölyök közé, és én lettem a "lökött pesti lány", mert más voltam, mint ők. Nem bántak túl szépen velem, de ezt akkor a világon nem vallottam volna be senkinek sem, annyira elvakítottak engem az ambícióim. Sejthetitek, nem volt túl sok barátom. Nem igazán találtam meg ott a helyemet, de ezt nem könyveltem még el bukásnak, hiszen én elsősorban a tudás miatt mentem olyan messzire.

Sajnos sosem bírtam megütni azt a tudásmércét, amit az a gimnázium diktált. Tanulhattam én egy héten keresztül minden éjjel egy irodalom témazáróra, akkor is csak hármas volt a legjobb jegy, amit szereztem belőle. Túl sok mindent kellett tudni túl sok tantárgyból, mindenből az emeltszintű érettségire készítettek fel minket. Könyörgöm, még rajzból is minden héten dolgozatot írtunk! 
Emiatt a sok stressz miatt elkezdett egy kis szorongás kialakulni bennem, ami miatt sajnos gyakran lebetegedtem. Meg hát persze az se segített, hogy két oldalról állandóan azt kaptam, hogy hülye vagyok, nem érdemlem meg, hogy annak az elit közösségnek a tagja lehetek, valamint hogy milyen lökött vagyok, amiért olyan messzire mentem tanulni. Elkezdett fájni a hasam, aminek a fájdalma így egy idő után egyre csak erősödött. Ha ilyen görcs tört rám, mozdulni sem tudtam konkrétan, és semmilyen gyógyszer nem hatott, csak szépen meg kellett várnom, hogy pár óra múlva abbamaradjon.


Idén szeptemberben viszont már nagyon elfajultak a dolgok. Olyan szinten, hogy ezek a fájdalmaim (a korábbi kéthetente egyszeri alkalomról) napi szintesek lettek, és egyik délután teljesen váratlanul összeestem a kollégiumnak a folyosóján, és azonnal bevittek a sürgősségire. Nos, azon kívül, hogy eltöltöttem ott nyolc órat (annyi idő alatt egyébként már a fájdalmaim is elmúltak, köszi, magyar egészségügy), semmi nem derült ki. Így kaptam egy beutalót a kórházba, ahol egy egész héten keresztül kivizsgáltak, és sikeresen megállapítottak, hogy ez csak és kizárólag lelki probléma. Túl sok stressz ért több irányból is. 
Viszont ott volt az a fránya büszkeségem, ami miatt képtelen voltam bevallani, hogy igen, ez egy komoly probléma, amit igenis orvosolni kell valahogy: esetleg kevesebbet, de eredményesebben tanulni, nyújtani két lecke között, vagy éppen iskolát váltani.
Sajnos a történet szomorú vége az lett, hogy 2018. január végén borzalmas félévi jegyekkel zárva azonnal vissza kellett költöznöm a családomhoz és iskolát váltanom, mert sanszos volt, hogy év végén hasonló átlaggal már csak annyit mondanak, hogy viszontlátásra. 

Ez számomra mindenképpen egy tragikus élmény. Először is, a legszebb szavakkal élve és még finoman is fogalmazva, de összezúzták a régi énemet. Azt az ambíciózus lányt, aki vidáman kopogott be a kollégium ajtaján. Először eltiporták, majd megalázták, és porrá zúzták. Egy kicsit a büszkeségem is odaveszett. Az agyamban már csak az maradt meg az önképből, amit az ottaniak mondogattak, hogy tehetségtelen, buta és haszontalan vagyok. Őszintén, ezek után kinek van kedve újra kritikákat írni? Megmondták, hogy nekem ehhez semmi érzékem nincsen. Drámaian hangozhat, elhiszem, viszont azt meg kell érteni, hogy hatalmas nagy kudarcként kezelem Kaposvárt, amin még nehezen tettem túl magamat. Magabiztosan léptem be az iskola kapuin, és bőröndökkel a kezemben úgy jöttem ki másfél évvel később, mint egy robot. Éjszakákba nyúlóan tanultam lelkiismeretesen mindenre, és miért? Hogy másnap mindenből egyesre feleljek. Még a kávé sem segített az akkori állapotomon. De igazából azt sajnálom az egészben, hogy az a sok tanulás mind pocsékba ment, hiszen semmi sem maradt meg belőlük. 



Legyen ez tanulság mindenki számára, hiszen bármennyire is tűnhet jó ötletnek vagy éppen sorsszerűnek valami, néha jobb a biztosra menni, és a családdal maradni békességben. Gimnázium vagy középiskola, tök mindegy, ugyanazt az érettségit kapod meg mindkettőtől. Viszont annak az eredménye csak és kizárólag tőled függ, és nem attól, hogy elit gimnáziumba jársz-e vagy sem. 
Én erre nagyon sokáig képtelen voltam rájönni. Szabadidőm az egyáltalán nem volt. Beértem délután háromkor a koliba, onnantól kezdve hajnali kettőig folyamatosan tanultam, majd ötkor keltem, hogy ismételjek. Nem olvastam, nem sorozatoztam, és szinte már azt se tudtam pontosan megmondani, hogy mi az, ami kikapcsolódást jelent számomra. 

Így három hónappal az iskolaváltás után kezdek egy kicsit magamhoz térni, és csak most látom be, hogy mennyire rossz hatással volt rám az az iskola. Viszont félreértés ne essék, ettől függetlenül mégis nosztalgikusan emlékezem vissza azokra az időkre. Mert igen, nehéz volt és megpróbáltató, viszont sokkal önállóbb lettem a kollégiumi életnek köszönhetően, és új szemszögből láthattam meg a világot, amiért tényleg hálás vagyok. Szép volt, jó volt, de vissza azért nem mennék. 
Ezzel a bejegyzéssel most egy kicsit magamban is le szerettem volna zárni a dolgaimat. Még egyszer elnézést kérek, amiért nem hoztam bejegyzéseket. 

További szép napot mindenkinek! :)

2018. január 1., hétfő

2018 is coming

Sziasztok! Gyorsan eltelt ez a 2017-es év, ugye? Vicces, mert ugyanígy kezdtem az előző bejegyzést is. Úgy érzem, mintha csak tegnap lett volna, hogy 2016-ot búcsúztattuk.

Bevallom őszintén, a 2017-es év az nem az én évem volt mind a blog szempontjából és mind magánéletem szempontjából sem. De erről majd szeretnék készíteni egy külön bejegyzést, és elmesélni mindent, hogy miért nem írtam ennyi ideig bejegyzést. Addig is...


Mindenkinek Békés, Áldott, Boldog Új Évet Kívánok!


2017. július 27., csütörtök

Summer book tag


Kicsit későn, mert már tart egy ideje a nyár, de köszönöm szépen a kihívást Tisziánnak! :) 


Milyen könyvet olvastál, amely nyáron játszódik?


A legutóbbi ilyen könyv az a Lángra lobbant nyár volt. Egy egyszerű, laza nyári olvasmány, amit a LOL könyvektől már megszokhattunk.


Melyik könyvbéli karakterrel/karakterekkel töltenél el szívesen egy estét nyári tábortűznél?



Húha. 
Étienne St. Clairrel biztos, és még szerintem America Singert is hívnám magunkkal, mert egyszerűen imádom a belevalóságát. :)

Melyik könyvbéli helyszínre mennél el szívesen nyaralni nyáron?

A Roxfordot elviselném. :D Na, meg a Hex Hall se lenne rossz. :)

Mit olvasnál szívesen kötelező olvasmányként ezen a nyáron?


Hát, nem Az aranyembert, amit alapjáraton kéne. 
Szívesen olvasnám inkább a Harry Potter sorozatot, az Időtlen szerelmet, vagy éppen az Egy nap talánt. Kötelezővé tenném az egész országban, ha lehetne.

Ajánlj egy könyvet erre a nyárra!

Mivel nem olyan régen jelent meg Joss Stirlingtől a Summer, így azt ajánlanám mindenkinek. Nem csak a címe miatt tekinthető nyári olvasmánynak, hanem a témája miatt is. Vicces, aranyos, romantikus, tökéletes, ha az ember pihenni szeretne egy kicsit és/vagy szereti a Lélektársak sorozatot.

Mi az első könyv, ami eszedbe jut a nyár és a könyv szóról?


Még mindig a Bábel. :D Nem tehetek róla, maradandó élményeket hagyott bennem, mint pozitívum, és mint negatívumként egyaránt.

Melyik könyvet/könyveket tervezed elolvasni ezen a nyáron?


Szeretném újraolvasni az Anna és a francia csókot, valamint mostanában nagyon szemezgetek a Taktus című könyvvel.

A forrás megjelölésével jelölj meg három embert ennek a tagnek a kitöltésére!

A forrásmegjelölés már megvolt, akiknek pedig küldeném a kihívást, az Barby, a Kitablar blog írója, Katica, a Könyv Extrák írója, és Violet, az ÁlomKuckó írója.

2017. július 22., szombat

Interjú Joss Stirlinggel!

Forrás: Google
Sziasztok! Mivel nemrég lett két éves a blog, így szerettem volna egy nagyon-nagyon különleges bejegyzést készíteni, így hát itt is van. Interjú egy zseniális, brit írónővel, akinek Magyarországon már megjelent hét könyve, a Lélektársak - Sky, Lélektársak - Phoenix, Lélektársak - Crystal, Misty, AngelSummer, valamint a Storm és Stone.





Dear everyone, I would like to write an extremly special post for my blog has just celebrated its second birthday. So, here you are. This is an interview with a brilliant british author who published many books and seven of them are translated into hungarian as well: Finding Sky, Stealing Phoenix, Seeking Crystal, Misty Falls, Angel Dares, Summer Shadows and Storm & Stone.
_______________________________



Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elvállaltad ezt az interjút! :)


First of all, I am really thankful for undertaking this interview. :)


1. Mi volt a legboldogabb pillanat az életedben, mint író, és mint egy hétköznapi ember?  // What was your happiest moment in life as a writer and as an ordinary woman?



Writing provides continual pleasure. I suppose a happy moment that stands out was winning the Romantic Novel of the year in 2015 – totally unexpected. For myself, my wedding day and the births of our three children stand out. 



Az írás állandó örömöt ad. Kiemelkedő esemény volt, ami boldogsággal töltött el, feltehetően amikor megnyertem 2015-ben az Év Romantikus Regénye pályázatot. Egészen váratlan volt. Ilyen kiemelkedő esemény még az esküvőm napja és a három gyermekem születése.



2. Melyik könyved szereplőjének bőrébe bújnál a legszívesebben? // Which character of your books would you like to impersonate the most?



I think it would be fun to be Xav for a day because he such a great sense of humour. In my new book (Peril), I’d like to be Meri so I could see what she sees.

Szerintem vicces lenne Xav bőrébe bújni egy napra, ugyanis nagyszerű humora van. Az új könyvemben ( Peril ) Meri lennék szívesen, hogy az ő szemén keresztül láthassam a világot. *



* utalás Meri képességére


3. Van olyan könyves karakter, akinek egy-egy tulajdonságát magadról mintáztad? Ha igen, akkor ki az, és mi köztetek a hasonlóság? // Is there a character from your books which qualities whose qualities formed with you? If your answer is yes, may I ask who the character is and what the similarities between you and the charakter are?


No. I don’t think like that when I’m creating characters. If I saw myself in any of them in that way I think I would find it inhibiting.

Nincsen. Nem gondolok erre, amikor egy új szereplőt alkotok. Szerintem hátráltató lenne, ha magamat látnám bármelyik karakterben.

4. Mit gondolsz, melyiket a legnehezebb megírni, az első vagy az utolsó sort? // What do you think, which one is the hardest to write? The first or the last line?

First, though getting variety in the ways of ending a romance is also difficult.

Az elsőt, bár sokszínűen befejezni egy-egy romantkus regényt sem egyszerű.

5. Hogyan élted meg az első könyved publikálását? // How did you feel when your first book was being published?

Thrilled but a little anxious as I was exposing a world that until then has been private and thought maybe it will be rejected...

Izgatottan, de félelmekkel, hiszen egy olyan világot fedtem fel, amely addig a magánszférába tartozott és attól tartottam, hogy visszautasítják.


6. Mi vagy ki a legnagyobb inspirációd? // What or who is your inspiration?

I usually write for my daughter who loves these books so she is my inspiration.



Rendszerint a lányomnak írok, aki szereti az ilyen fajta könyveket, szóval ő az én inspirációm.



7. Gyerekkorodban szerettél olvasni? Ha igen, mesélnél az akkori kedvenc könyveidről? // Did you like to read when you were a child? If you did, could you mention some of your favorite books from that time?

I loved reading so read many books. Some favourites are The Lord of the Rings (I like that as an adult too), The Secret Garden, and The Never-Ending Story.

Imádtam olvasni, úgyhogy nagyon sok könyvet olvastam gyerekkoromban. A kedvenceim között tudhatom A Gyűrűk Urát (azt még felnőttként is szeretem), A titkos kertet, és A Végtelen Történetet.


Forrás: Google


8. Magyarországon elég nagy sikernek örvendhet a Lélektársak sorozat. Honnan jött a savantok ötlete? // The Savants series are very popular in Hungary. Could you tell me where is the idea from?

I started the series at the time when vampires were all the fashion and my daughter was reading Twilight on a loop. I wanted to write a story for her to encourage her to start a new series. However, I knew my own style didn’t suit the vampires/werewolves/zombies etc heavy-duty fantasy so decided that extra-sensory perception would be a rich area. We had also been to Colorado so I knew she would like the idea of imagining going to high school there – that’s the seed for Sky.


Akkor kezdtem el ezt a sorozatot, amikor a vámpíros könyvek voltak a népszerűek, és a lányom az Alkonyatot olvasta újra és újra. Szerettem volna írni egy történetet neki, amely ösztönzi arra, hogy egy másik sorozatot is elkezdjen olvasni. Azonban tudtam, hogy hozzám nem illik a vámpíros/vérfarkasos/zombis stb nehéz feladattal megküzdő főszereplős fantasy, tehát arra gondoltam, hogy a természetfölötti képességekkel rendelkezés területe elég gazdag világ ahhoz, hogy abban alkossak. Voltunk Coloradoban is, szóval tudtam, hogy tetszik neki az a gondolat, hogy oda menjen tovább tanulni - innen indult a Sky.





9. A savantok képességeik közül te melyiket birtokolnád legszívesebben egy napra, és melyiket életed végéig? // Of all the skills of savants, which one would you like to own for a day and which one for a lifetime?



For a day, I’d like to be able to see back in the past like Uriel. For life, I’d like Marcus’ musical skill as I’ve always envied those who can communicate through music.


Egy napra szeretném látni a múltat, mint Uriel. Egy életen keresztül viszont szeretnék olyan zenei képességekkel rendelkezni, mint Marcus, úgyis mindig irigykedtem azokra, akik a zene nyelvén tudják kifejezni magukat.



10. A Storm és Stone című könyvedben Raven életében jelentős szerepet tölt be a tánc. Van valami személyes kötődésed ehhez a hobbihoz, vagy csak megtetszett az ötlet? // In Storm & Stone dancing plays a very important role in Raven’s life. Have you got any personal connection to this hobby or you just liked the idea?


I did take dancing lessons as a small child (and wasn’t very good) but I do love dance shows and films, like the Step Up series. Wouldn’t we all like to find that we are brilliant dancers just waiting to discover our talent?


Kisgyerekként vettem táncleckéket (és nem voltam túl ügyes), de szeretem a táncos műsorokat és filmeket, mint például a Step Up sorozat. De valójában nem mindannyian olyanok vagyunk, mint a nagyszerű táncosok, akiknek csak fel kell fedezniük a bennük lévő tehetséget?

Forrás: Google



11. Min dolgozol most? // May I ask what you are working on now?



I’m working on the second part to Peril – just started it yesterday in fact.

Éppen a Peril sorozat második részén dolgozom, amit igazából pont tegnap kezdtem el.


12. Mielőtt még kiadatsz egy könyvet, meg szoktad mutatni valakinek az írásodat vagy szeretsz mindenkit meglepni a történeteiddel? // Do you show your book to anybody before publishing it or do you prefer to surprise everybody with your stories?

I always share them with other people first because we all need a second opinion.

Mindig megmutatom az írásaimat először valakinek, mert mindannyiunknak szükségünk van visszajelzésre.

13. Van más dolog, amit az írás mellett csinálsz? // Is there anything else you like to do besides writing books?

Spending time with my family, being involved with my local church, going to the theatre, walking my two dogs, reading, travelling...

Legtöbb időmet a családommal töltöm, eljárok a gyülekezetembe, színházba járok, sétáltatom a kutyáimat, olvasok és utazom...

14. Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének szintén írói pályára lépni? // What would you advise for youngsters preparing themselves to take to authorship?

I have tips for young writers on my website: Tips for writers


A weboldalamon van pár tanácsom kezdő írók számára. (Link fent)


15. Végezetül, szeretnél valamit üzenni a magyar olvasóidnak? // And in the end, would you like to say anything to your Hungarian fans?

Köszönöm, hogy a könyvemet olvasod!



______________________________

Így a legvégén szeretném ezúttal is nagyon-nagyon szépen megköszönni a sok segítséget Anikónak, Gizinek és Lénának a fordításokban! ♥

2017. július 14., péntek

Sorozatajánló: Zoo - Állati ösztön

Műfaj: dráma, thriller

Rendező(k): Steven A. Adelson
Brad Anderson
Michael Katleman
Eric Laneuville
Chris Long
David Solomon



Főbb szereplők: 

James Wolk - Jackson Oz
Kristen Connolly - Jamie Campbell

Nonso Anozie - Abraham Kenyatta

Nora Arnezeder - Chloe Tousignant

Billy Burke - Mitch Morgan

Alyssa Diaz - Dariela Marzan
Josh Salatin - Logan
Peter Outerbridge - General Davies
Xander Berkeley - Ronnie 'Dogstick' Brannigan

Rövid tartalom:


A történet szerint egy titokzatos vírus miatt az állatok megőrülnek és fellázadnak az emberiség ellen. A sztori középpontjában egy biológus áll, aki megpróbál választ találni arra, hogy mi ez az egész és hogyan lehetne megakadályozni.



Saját vélemény:

Még a nővérem ajánlására kezdtem el nézni, és mindenképpen pozitívan csalódtam ebben a sorozatban. Tele van izgalmakkal és drámával, ami miatt pár nap alatt végig is tudtam nézni a részeket.
A történet szerint egy titokzatos vírus miatt az állatok megőrülnek és fellázadnak az emberiség ellen, és ezzel egyfajta 'állatapokalipszist' hoznak létre. Kifejezetten tetszik, hogy minden résznek van egy középponti állata, amely köré épül a cselekményszál. De ami miatt leginkább szeretem nézni ezt a sorozatot, az nem más, mint a szereplők, és a személyiség fejlődés, melyen keresztülmennek minden egyes nap. 
Ez a változás leginkább Mitch Morgan-en felmérhető. A sorozat elején Sheldon Cooper-hez (The Big Bang Theory) hasonlítgattam, mert ugyanolyan zsenik és a társadalomtól elzártan élnek, viszont Mitch viszonylag hamar rátalál arra, ami miatt érdemes megváltoznia. A többi karakterről még annyit, hogy tetszik, hogy a ,,világ megmentése érdekében létrejött tudós csapatból" egy család lett, akik az évek múlásával is ugyanúgy törődnek egymással.
Az egyedüli dolog, ami miatt egy kicsit csalódott vagyok, hogy próbálják nagyon csavargatni a történetszálat. Az első évad az eszméletlenül izgalmasra sikeredett, a másodiknak meg sajnos nem sikerült megütni azt a teljesítménymércét, amit elvártam volna a korábbi részek után. Persze, még így is tele van fordulatokkal meg izgalmakkal, csak azért remélem, hogy nem fogják ezzel tönkrevágni ezt a sorozatot a későbbi évadokban.
Ha szereted a gondolkodós, elsősorban karakterközpontú sorozatokat, akkor mindenképpen ajánlom figyelmedbe a Zoo-t. Én nagyon szeretem, az egyik kedvencem lett, csak aggódom, hogy jelentős mértékben leviszik azt a színvonalat, amit megütöttek az első évadnál.

Értékelés:


★ ★ ★ ★ ☆


2017. július 10., hétfő

Boldog szülinapot, Sam's blog!


Pontosan ma két éve, hogy létrehoztam ezt a blogot, elképesztő, ugye? Nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak, hogy olvassátok a bejegyzéseimet, feliratkoztok és kommenteltek! ♥

Ennek örömére van egy meglepetés bejegyzésötletem, már rajta vagyok az ügy megvalósításán, de arra sajnos még várni kell egy kicsit. Remélem, hogy tetszeni fog nektek, már én is alig várom, hogy közzétehessem. :)

x Sam
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...