Egy könyv, amit már régóta el szeretnél olvasni, de még mindig nem került sorra
~ Sam ~
Úgy egy éve talán, hogy megláttam a könyvesboltban, beleolvastam, és teljesen beleszerettem.
Egy csomó kritikát olvastam már róla, és mindenki istenítette a Kedves halottak!-at, tök jól van értékelve moly.hu-n, mondom, hoho, ez az én könyvem, nekem találtak ki, de egyszerűen még nem bírtam elkezdeni. Rengetegszer határoztam már el, hogy "Jó, akkor én most bemegyek a Libribe, és EZZEL a könyvvel távozok". De sosem jött össze. :( Már úgy voltam vele, hogy akkor csak a PDF verziója legyen meg, de semmi, nulla, kész, vége, nincsen, nem létezik online ez a könyv. :( Ami még mindig nagyon fáj.
Egyébként az alap történet is nagyon érdekes, magával ragadó. Lehet, hogy a hátulja alapján egy kicsit morbidnak hangzik, de (véleményem szerint, mert még valójában fogalmam sincs róla) valójában nem az. Szerintem mindenkinek szüksége van egy bizonyos személyre az életében, akinek elmondhatja/leírhatja a legunalmasabb, legidiótább, legbotrányosabb dolgokat, és meghallgassa, és ne ítélje el. Laurel-nek ilyenek a halottak. De szerintem nem is az a lényeg, hanem hogy kiírhassa magából a sok bajt. Nem tudom, engem az ilyen történetek mindig is vonzottak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mert a borítója, a hátulja, és a sok értékelés után, amit olvastam róla, ez a könyv egy csoda. Még így is, hogy el sem olvastam.
~ Léna ~
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy régóta szeretném elolvasni, de az biztos, hogy fél hónapja Rácz-Stefán Tibor Túl szép című könyve minden vágyam. Szinte száz százalékig biztos vagyok benne, hogy szeretni fogom. Olvastam már idézeteket is a regényből, tehát az írásstílusról már most elmondhatom, hogy imádom. Borzasztóan tetszik, hogy rengeteg olyan témával foglalkozik, ami talán máshol tabu lehet. Nem is tudom, hogy mit írhatnék, egyszerűen minden szimpatikus ebben a műben, és nekem a borítóval sincs különösebb gondom, pedig mindenhol nehezen viselem el a sárgát, de itt valahogy jó, mert beleillik az „élénk” hatásba. Szerintem nincs is olyan kritika, amit még nem láttam, elég durván megszállott vagyok. :D Olyannak tűnik nekem ez a sztori, mint egy tündérmese, aminek sosem kellene véget érnie (hiszen egy meleg párról van szó, basszus). Az erős kontraszt Olivér és Márk között pedig valahogy még ennél is jobban megszeretteti velem ezt az egészet és be kell vallanom, hogy már most is - pedig most csak írok róla – egy mesében érzem magam. Sajnos még nem kaptam meg, hiszen mi nem veszünk könyveket, a könyvtárban pedig még nincs bent, de amennyire vonz ez a kötet, nem hiszem, hogy sokáig bírom nélküle. Véleményem szerint mindenkinek szüksége van erre az olvasmányra, mert csodálatosnak ígérkezik, szóval hajrá! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése