2016. augusztus 25., csütörtök

30 napos könyvkihívás: 29.

Egy könyv, amit mindenki utált, kivéve te

______________________________________

Nagyon sajnálom, amiért tegnap nem hoztam a bejegyzést, igazából az én hibám az egész, mert én hülye nem gondoltam arra, hogy délután kettőtől nem leszek gépközelbe, és nem fogom tudni megírni a véleményt. Úgyhogy SAJNÁLOM! De ma legalább 2 is lesz. :D

~ Sam ~

A Mire jó a rosszfiú? Komal Kant-től valamiért nagyon le van értékelve, pedig nem igazán értem, hogy miért, ennél azért sokkal rosszabb könyvekkel is lehet találkozni. Azzal egyetértek, hogy a főszereplő, Ashton egy hisztis, idegesítő liba (most nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne írjak csúnyát róla), de a többiekkel úgy nincsen különösebb bajom. Főleg Luca-val. :D
A borító nem szép, sőt a cím se érdekfeszítő, de nem hiába LOL könyv. Minden benne van, amitől hamar megkedvelheted a történetet. Tipikusan idegesítő főszereplő, egyszerű humor, egy fantasztikus álompasi, és egy olyan írónő, akinek könnyed, gördülékeny a stílusa. Azonban itt Komal Kant egy kicsit túlzásba vitte az idegesítő főszereplő pontot. :D Igaz, hogy nem túl egyedi az alapötlet, de az emberek szeretik a kliséket. Én is, és éppen ezért nem szavazom annyira le ezt a történetet. Nem mondom, hogy zseniális, és hogy faltam minden sorát, mert ez nem teljesen igaz, de azért hamar el tudtam olvasni a könnyed stílus miatt, érdekelt a történet vége, csak Ashtont csaptam volna meg egyszer-kétszer egy péklapáttal.

~ Léna ~


Leiner Laura általam olvasott könyvei közül talán az Akkor szakítsunk a kedvencem,ami rengeteg embernek nem nyerte el a tetszését. Meg tudom érteni,hogy miért nem, de én valahogy imádtam, bár igaz, hogy Liát én is nehezen toleráltam. Szilkót én nagyon bírtam, Norbival sem volt bajom, szóval voltak olyanok, akik jóvá tették számomra az amúgy sem rossz történetet. Nekem valahogy tetszett a sztori is, pár szereplő is, a stílusa is. Nem mondom, hogy mindenkinek ajánlom, mert közel sem a kedvencem, de én igenis szerettem, és szerintem egy délutáni olvasmánynak pont tökéletes. :D

2 megjegyzés:

  1. Mire jó a rosszfiú? *----* Én is imádtam. Furcsa amúgy, az elején nem nagyon kedveltem a LOL könyveket, megadtam nekik, hogy mindegyik sablonos és kész, de azért elolvastam őket. Amúgy az azért lehetett, mert nem a jobbakkal kezdtem. (Most nem akarom azt mocskolni, így nem említem, melyik. Az író tündéri meg minden, de az íráshoz nincs annnnnyi érzéke.) Barátnőmtől kaptam kölcsön és egy ültő helyemben kiolvastam. Jó hát na. Nekem is tetszett. Ashton tényleg néha egy hisztis picsa volt (bocsi xd), mondjuk azért néha napján meg is lehetett érteni, hogy miért. De Luca... Grrr.
    Viszont az Akkor szakítsunk annyira nekem se jött össze. Elterveztem, hogy újraolvasom, erre már a 3. oldalon feladtam, pedig első olvasásra annnnyira nem volt vele nagy bajom, mondjuk azért a leggyengébb LL kötetnek tituláltam, de másodjára. Lia irritált, és ezen nem tudtam magam túltenni. Még derengenek emlékek, hogy mik a cselekmények, ami zseniális, megszokhattuk Laurától, de a főszereplő karaktere annyira irritáló boszorkány, hogy téptem a hajam, és rájöttem, ennyire mazochista én sem vagyok, hogy még egyszer elolvassam. Sajnálom, hogy ma vége a kihívásotoknak :( Pedig annyira szívesen olvastam volna még. :'))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, igen. Éppen ezért nem értem, hogy miért mondják már az egész könyvre azt, hogy szar, ha csak a főszereplő volt benne idegesítő. Oké, ízlések és pofonok, de a kritikákban sem láttam semmi extrát, amitől tényleg rossz lett volna a könyv, csak végig azt ecsetelték, hogy "Jaaj, Ashton ilyen ribanc, olyan ribanc [már nem bírtam ki, bocsi :"D]", és semmi más indok, hogy esetleg nem tetszett az írónő stílusa stb. Szóval igen, ezt nem értem. :D

      L: Hát,legalább bizonyított,hogy mindenki utálta. :D Egyébként biztosan az lehet a szeretetem oka, hogy én viszont nagyon mazochista vagyok. :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...