30 napos könyvkihívás: 06.

Egy könyv, ami szomorúvá tesz

~ Sam ~

Mikor ezt a könyvet olvastam, nem éreztem mást, csak tehetetlenséget. Nagyon nehéz volt már belegondolni is mindabba, ami Jack-kel és az anyukájával történt, akkor átélni vajon milyen lehetett? Az a sok szörnyűség, ami kiderült a sorok között olvasva... Egyszerűen segíteni akartam nekik, legalább egy mosolyt csalni az arcukra, de nem lehetett, és ettől mindig szomorú lettem. Elkeserítő, hogy tényleg vannak ilyen emberek az életben, mint a Patás, akik képesek ilyen ocsmány dolgokat művelni az emberekkel. Senkinek sem kívánok ilyen rosszakat, mint ami ebben könyvben történt. Eskü, nem tudom, hogy hogy bírta ezt az egészet ép elmével Joy. 

Annyira jó volt olvasni, hogy Jack mindenből a legjobbat akarta kihozni. Szegény azt se tudta, hogy mi történt vele öt év alatt, de mikor megértette, akkor is ölelgette az anyukáját, meg mondogatta neki, hogy "A Patás rossz ember volt, már nem kell tartani tőle". Igazi hősökről olvashattam, és ez egyaránt tesz boldoggá, de szomorúvá is.

~ Léna ~

Nem szoktam szomorú könyveket olvasni, de Swati Avasthi Ököl/Jog című regényének sztorija számomra eléggé elszomorító, ezért nem is szeretnék sokat írni róla. A családon belüli erőszak számomra mindig is érdekes téma volt, amit most mindenki furának fog tartani, de tényleg, az ilyen témájú könyvek egyrészt nagyon meglepőek, másrészt kegyetlenek. Nem igazán tudom elképzelni, hogy hogy képes valaki rendszeresen bántani a saját gyerekét. Christian és Jace édesapja borzasztó ember, de igazából az anya sem volt túl szimpatikus, őt sem igazán szerettem, hiszen körülbelül semmit nem tett a fiúk védelmének érdekében. A könyvet olvasván elég jól bele tudtam magam élni a szituációba és legszívesebben kiragadtam volna a két fiút (főleg Jace-t, tekintve, hogy Christian a mostani helyzetben nem volt áldozat, csak régebben) ebből, hiszen az egész szörnyű. A romantika szerepe nem volt lényeges a történetben, örültem is neki, hogy nem kapott nagy szerepet, mert erőltetettnek hatott volna. Ez az első könyv, amit nem ajánlanék mindenkinek, mert tényleg nem egyszerű a téma, nem egy könnyed délutáni regény, de egyáltalán nem az írásstílus miatt, az fantasztikus volt. A történetet csak azoknak ajánlanám, akik tényleg úgy érzik, hogy nem „taszítja” őket a téma.