2016. augusztus 22., hétfő

30 napos könyvkihívás: 27.

Legmeglepőbb befejezés egy könyvben

~ Sam ~

Már látszik, hogy közelítünk a kihívás végéhez, ugyanis ehhez a ponthoz az összes könyv, amit társítani tudtam volna, már írtunk róla korábban. A Miután, Az Igazi, Eleanor és Park, Méregtan... Így végül egy új olvasmányomra esett a választásom, még pedig Colleen Hoover-től a Helló, Hamupipőke! című könyvre.
Legmeglepőbb... Nem is az, hogy meglepődtem, hanem egy kicsit csalódott voltam, és ezen a reakciómon lepődtem meg. Mert hát egy ilyen fantasztikus sorozat után, mint a Hopeless, ki számít rá? Én a végéről még hiányoltam valamit. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mit, egyszerűen csak túl rövid ez a könyv, mintha már nagyon le akarta volna már zárni az írónő. Így se rossz, félreértés ne essék, de azért nem taglózott annyira le, mint a Szívcsapás vagy a Hopeless. Six és Daniel történetét imádtam, meg magukat a szereplőket is, és fájt, hogy nem sikerült rendesen elbúcsúznom tőlük.

~ Léna ~


Jessica Sorensen Véletlen sorozatának első részének a Callie, Kayden és a véletlennek számomra elég meglepő befejezése volt. Imádtam ezt a sorozatot. Tényleg, csodálatos volt az egész. Seth és Luke szerepe is nagyon jó volt, hiszen mindketten fantasztikus barátok. Borzasztóan fájt olvasni arról, hogy egy olyan jó emberekkel, mint a két főszereplő, ilyen dolgok történhetnek. Be kell vallanom, hogy voltak pillanatok, mikor mérges voltam Callie bátyjára, de a végére megbékéltem vele, hiszen nem tudott a dolgokról, ő csak a felszínt látta. A lány visszahúzódó volt, mégis voltak bátor lépései. Egyébként nagyon szimpatikus volt, mert egy csupaszív emberke, akit csak szeretni lehet. Kayden pedig Kayden ((köszönjük, Léna)), aki a maga szeretetével, törődésével és figyelmességével az egyik kedvenc fiú szereplőmmé vált. ♥ A sztori elején még mindkét szereplő annyira más volt, Callie félénkebb, Kayden sokkal kevésbé gondoskodó. Eszméletlenül szerettem a párosukat, szinte minden oldalon meglepetésekkel szembesültem. A lista pedig nagyon jó, nekem is kéne írnom egyet. Ami pedig talán a legjobban tetszett, az az, hogy a történet során tanulhattam a szereplőktől és velük együtt is, ez pedig szerintem borzasztóan ritka. A regény végén pedig eléggé kiborultam, azt sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, nem igazán voltam felkészülve lelkileg egy függővégre. Nagyon élveztem ezt a könyvet, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...