Liebster Blog Award

Nagyon szépen köszönöm a díjat Tisziántól, a We always have summer szerzőjétől!♥

Szabályok

1. Ismertesd a szabályokat!

2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki!

3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!

Kérdések & Válaszok

1. Miért kezdtél el írni?

Egyszerűen csak ki akartam próbálni, hogy milyen is egy oldalt vezetni, és hallani róla a pozitív, illetve a negatív kritikákat. Végül nagyon megtetszett az írás, és azon kaptam magamat, hogy rengeteg ötletem van arra, hogy milyen blogokat hozzak létre, és már vagy tízet el is kezdtem ennek örömére.

2. Történetes blogot, vagy személyes blogot olvasol inkább?

Bloggeren valamiért mindig jobban szerettem személyes blogokat olvasni, viszont Wattpadon meg sok történeteset mindenféle kategóriában.

3. Neked mit jelent a család?

Mindent és szinte mindenkit az életemben. Képes lennék mindent megtenni a családomért bármi áron. 

4. Mit tanácsolnál egy kezdő bloggerinának? Mit egy haladónak?

A kezdőknek mindenképpen azt, hogy maradjanak kitartóak, és ne hagyják abba semmiképpen sem, amit csinálnak, mert igenis van az íráshoz tehetségük, akármennyire is gondolják az ellenkezőjét. Persze, nehéz, nekem is az volt, de végül minden egyszerűvé vált egy idő után.
A haladóknak meg hogy csak így tovább. :D

5. Mit gondolsz a negatív kritikáról? Írtál már valakinek ilyet?

Az embernek szüksége van a negatív kritikákra, még ha egy kicsit rosszul is érinti a másik véleménye, ebből lehet fejlődni. Bár azért az is hozzátartozik, hogy milyen az a negatív kritika. Ha építőjellegű, akkor nyilván figyelembe kell venni azt is, hogy ezzel a véleménnyel itt ő most nem bántani szeretne, hanem segíteni. Viszont ha csak szimplán lehurrogja az írásodat, akkor meg azzal nem kell foglalkozni, biztos, csak unatkozott, és növelni akarta az önbizalmát azzal, hogy mások érzéseit próbálta a földbe tiporni.
Nem, én még nem írtam ilyeneket, viszont nemsokára fogok, és őszintén, eléggé izgulok miatta.

6. Mi az az idézet, ami a legjobban összefoglalja a te nézeteidet?

,,Bárhogyan is fáj, el kell fogadnunk, hogy a dolgok változnak."

7. Te hogyan tartod egyensúlyban a tanulást, írást, a magánéletedet?

Sehogy. Sajnos egyáltalán nem tudom egyensúlyban tartani, hiába is próbálom. Ilyenkor valamelyik a három közül akaratom ellenére is hátraszorul. Az utóbbi időkben ez az írás, de igyekszem azért valamennyire kiegyenlíteni a dolgokat.

8. Milyen műfajban szeretsz alkotni?

Nagyon szeretem a véleménynyilvánítós műfajokat, viszont ha történetet írok, akkor fantasy-kat, vagy romantikus novellákat szoktam.

9. Fanfictiont vagy egyedi történetet írsz szívesebben? 

Egyedi történetet. De azért néha diszkréten előbukkannak benne fanfiction-ök. :)

10. Top 5 női karakter, akikre felnézel/szeretnél hasonlítani hozzájuk?

Ezt egy kicsit átértelmezem, és szimplán egyet írok, akire felnézek: Amelia Earhart. 

Kérdéseim

1. Volt/Van több blogod is a mostanin kívül?
2. Szoktál zenét hallgatni írás közben?
3. A saját neveddel írod a blogodat? Ha nem, miért?
4. Magadtól, vagy egy külső tényező hatására kezdtél el írni?
5. Szoktál olvasni könyveket valamilyen idegennyelven?
6. Írsz saját történetet? 
7. Van olyan személy/dolog az életedben, ami inspirál téged? Ha igen, ki és/vagy mi az?
8. Van valami előrelátható célod az írással?
9. Melyik könyv írójával találkoznál a legszívesebben?
10. Ha tudnál ugrálni a könyves világok között, hova mennél, ha boldog, mérges, tanácstalan, kalandvágyó, valamint viccelődős kedved van?

Akiknek küldöm a díjat

Katica - Könyv Extrák Nagyon megérdemled a díjat, csak így tovább!♥

Angel Black - A felolvaszthatatlan jég Anna, megtisztelő, hogy láthatom, hogy mellettem írod meg a fejezeteket, valamint én jelölhettem be a kis világod fővárosait. Imádom a történetedet, és zseniálisan írsz.♥

Virág - Friends with Benefits Virág, FOLYTASD MÁÁR!♥

Niitaabell - Niitaabell Világa Imádom a blogodat, megérdemelted.:)

Bocsi, én nem bírtam tízet kiválasztani. :( Csak így tovább, és nagyon szépen köszönöm még egyszer a díjat Tisziánnak!♥

Könyvkritika: A. M. Aranth - A Liliom Kora

A ​​Város otthon, béke, biztonság.

Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.

Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

__________________________

Az Oculus olvasása után tudtam, hogy ezt a könyvet is muszáj beszereznem. Mikor megkaptam, az első gondolatom az volt, hogy milyen rövid is ez a regény. 137 oldalas, ami úgy kábé az Oculusnak az egyharmada. Azonban mikor nekiláttam az olvasásának engem már nem érdekelt, hogy mekkora is a terjedelme ennek a könyvnek. 

Köszönöm szépen a Főnix Könyvműhely kiadónak, hogy értékelhetem A Liliom Korát!

Lily és Vincent is ott él. A Városban. A tökéletesnek, biztonságosnak tűnő Városban. Mert hát az, nem? Hiszen ott nőttek fel, ott tanultak, ott dolgoznak, mindent tudnak a Városról. Vagy legalábbis azt hitték. Egy nap azonban Lilyt elrabolja pár ismeretlen alak, ami végett rájön, hogy semmi sem igaz abból, amit arról a helyről tudott, ahol él. Tele van titkokkal és rejtélyekkel, amiket egyedül ő képes megoldani.

Vincent egy Szabad nyomozó. De egy nap mindenét elveszíti. Lily eltűnik, ezért mindent és mindenkit felkutat azért, hogy visszaszerezze azt, akit a legjobban szeret. Keresése során egyre több megválaszolatlan kérdés merül fel benne a Város kapcsán, amire senki sem tud választ adni. Mi a Város titka? Hogy jött létre? Honnan van élelem? Egyre több és több a kérdés, de hol az igazság mind közül?

Imádtam - kövezzetek meg, de már nem tudok erre mit mondani. Az első oldaltól kezdve magával ragadott a történet, egyszerűen képtelen voltam letenni, csak olvastam és olvastam, és azt vettem észre, hogy már a végére is értem. Ó, de még milyen végére!

Először is, a szereplőgárda nagyon a szívemhez nőtt. Tetszett Lily belevalósága, Gregor kötelességtudata és Vincent kitartása. A történet leginkább az utóbbi szereplő szemszögéből íródott, és éppen ezért is lett ő a kedvenc karakterem a könyvből. Tetszett, hogy a Lily iránt érzett szeretete ennyire megmakacsolta és kitartásra buzdította. Persze, voltak kételyei és félelmei, de mindet legyűrte, hogy megtalálhassa a lányt, ami szerintem elég bátor dolog.

Az alaptörténet az elején nem hozott annyira lázba. Persze, tetszett, de valamiért mégsem éreztem azt, mint az Oculusnál, hogy muszáj lenne beszereznem. De végül nagyon is jól tettem, hogy elolvastam, mert rengeteg kérdést merített fel bennem: Számomra egy hely, vagy egy személy az otthon? Mi nekem az otthon fogalma? Mindent tudok arról a helyről, ahol élek?

A disztópikus világ is tetszett, ahol játszódott a történet. Persze, azért nem élnék ott szívesen, tekintve, hogy kivájnák a szívemet valami félőrült szektások, de maga a felépítése engem elvarázsolt. Hogy jobban megértsétek, a Várost meg a benne lévő szektát talán a macskámhoz tudnám a legjobban hasonlítani. Kívülről szép, puha, akit mindenki elfogadna magának, mondván, hogy ez tökéletes, aztán összezárnak vele egy délutánra egyedül, és azt veszed észre, hogy mindenhol ilyen tíz centis hegek vannak a testrészeiden, és az ágy alatt elbújva, hogy még véletlenül se vedd észre, hogy ott van, lesből letámad rád, mondván, hogy te oda nem ülhetsz le, mert ez az ő területe.

Esküszöm, tisztára, mint A Liliom Kora, csak egy icipicit átdolgozva. 

A borító gyönyörű - teljesen visszaadja a hangulatát és a lényegét a könyvnek. Titokzatos, veszélyes és misztikus, pont úgy, ahogyan tudnám jellemezni a történetet.

Rájöttem, hogy miért nem olvasok olyan gyakran novellákat. Az a baj velem, hogy nem bírok egy történet után nyugton ülni a fenekemen. Engem érdekel a folytatás, hogy mi lesz a fő- és mellékszereplőkkel, de úgy legalább két köteten keresztül. Sajnáltam, hogy ilyen rövidre sikeredett megírni, de mégsem mérgelődöm miatta, mert kerek lett a vége, ami ráadásul tetszett is. Az epilógusról meg már ne is beszéljünk, miután elolvastam, úgy kellett engem a szobámból összekaparniuk a szobatársaimnak. Zseniális, tényleg, egyáltalán nem számítottam rá, de mégis beleillett a sztoriba.

Összességében egy hihetetlenül kreatív történetet alkotott nekünk ismét A. M. Aranth. A terjedelmébe azért bele tudnék kötni, tekintve, hogy ilyen izgalmasan lett lezárva a könyv, de a sok kaland és izgalom, ami az olvasása mellé járult az így kiegyenlíti ezt az érzésemet.

Ha tetszett nektek az Oculus, akkor ezt is muszáj lesz elolvasnotok, azonban ha egy kis gyors, gondolkodós történetre vágytok, akkor is ajánlom figyelmetekbe ezt a novellát, mert higgyétek el, nagyon jó lett!

_______________________________

,,– Ha túlsokáig nézel farkasszemet a sötétséggel, azt hiszem, elkezdesz hozzá hasonlítani. Nálam tovább pedig még senki sem bámult a homályba."

Könyv további részei: -

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: 2015.

The Chocolade Book Tag

Köszönöm a kihívást Barbynak! :)

1. Tejcsokoládé, avagy egy népszerű könyv, amit el akarsz olvasni

Sok ilyen könyv van. Például az Obszidiánt Jennifer L. Armentrout-tól, a Tökéletes kémiát Simone Elkeles-től, a Papírvárosokat John Green-től, vagy éppen az Enigmát Helena Silence-től, de mindig találok valami érdekesebbet tőlük, amit el akarok olvasni. Biztos, hogy nagyon jók ezek a könyvek, de az én érdeklődésemet nem igazán keltették fel.

De majd egyszer...

2. Étcsokoládé, avagy egy sötét témájú könyv

Ava Dellaira - Kedves halottak! Még nem fejeztem be a könyvet, de igazából éppen ezért, mert nagyon sötét a témája, és túlontúl rám is áthat a depressziós hangulata. 

3. Fehér csokoládé, avagy egy vidám könyv

Rachel Hawkins Hex Hall című könyve szerintem a legjobb válasz ide. Vicces, aranyos, hangulatos, és minden oldalát mosolyogva olvastam el. Imádtam!

4. Csokoládé, amelynek karamell van a közepén, avagy a könyv, ami ellágyított

A legutolsó ilyen könyv az Stephanie Perkins - Isla és a hepiend volt. Éppen a koleszban, a betegszobán láttam neki, nyakig betakarózva, forró teával mellettem, és teljesen oda voltam tőle. Édes, vicces, romantikus könyv egy zseniális író tolla által nagyszerű karakterekkel.

5. Snikers, avagy egy könyv, amiért megőrülsz

Őszintén. ide kettőt is tudnék írni, az első, az Kiera Cass Párválasztó sorozatának az összes része, a másik pedig Stephanie Perkins Anna és a francia csókja. Komolyan mondom, ezeknél a Földön nincsen jobb könyv. 

Újra kéne már olvasnom őket. Megint.

6. Ostyamentes Kit Kat, avagy egy könyv, ami meglepett

Anna Todd Miután sorozatának az utolsó része, a Miután boldogok leszünk. Az elején nem volt semmi bajom vele, a szokásos viták, fordulatok, sírás, elhagyás, újra összejövetel, de aztán a könyv felétől egy olyan hatalmas nagy fordulatot csempészett bele a történetbe az írónő, hogy csak leesett állal lapozgattam, és törtem a fejemet az eseményeken, közben meg magamban mondogattam, hogy "Nem, nem ronthatod el így!". De végül megtette. Főleg az évugrálásokkal. 

7. Forró csokoládé fejszínhabbal és pillecukorral, avagy egy könyv, amit bármikor szívesen újraolvasol

Joss Stirling Lélektársak sorozatának az összes része. Már így is hatszor, ha nem többször újraolvastam őket, mert egyszerűen imádom minden egyes sorát a történetnek. Az író stílusa lenyűgöző, gördülékeny, ráadásul az a fantázia hozzá... Remek könyveket alkotott, tényleg!

8. Bonbon, avagy egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet

A. M. Aranth - Oculus. Őszintén, nem igazán szoktam sci-fit olvasni, pláne nem olyat, amiben háború van, de engem teljesen lenyűgözött. Vicces, jól felépített, fordulatokkal társított történet, amiben szerintem mindenki örömét lelné.

9. Tejbevonó masszás, avagy egy könyv, ami édesnek tűnik, aztán mégis a kukában landol

Az Altatódal Sarah Dessentől szerintem tökéletesen illik ehhez a ponthoz. Olyan cuki alaptörténete, címe és borítója van (bár az utóbbi nagyon nem illik a történethez), miért kellett ennyire elrontani? Remy személyisége és hisztijei teljesen tönkre vágták az amúgy érdekfeszítő könyvet.

Semmi sem történt szinte a történetben, Remy végig hisztizett, a másik főszereplőről meg alig olvashattunk pár oldal erejéig összesen.

10. Kinder Pinguin, avagy egy olyan könyv, aminek az olvasása után még a történet világában érzed magad

Hát, ide mindenképpen a Cassandra Clare könyveit tudnám sorolni. Az Árnyvadász világ az, ahol legszívesebben élném a mindennapjaimat. Vérfarkasokkal, vámpírokkal, boszorkánymesterekkel, rúnákkal teletetoválva, napi edzésekre járva. Tökéletes lenne, az fix!

_______________________

Még egyszer köszönöm a kihívást Barbynak, nekem most nincsen saját kihívottam, bárki kitöltheti, aki szeretnék, csak egy forrásmegjelölést tegyenek mellé. :)

Könyvajánló: Anna Todd - Miután boldogok leszünk

Író: Anna Todd
Cím: Miután boldogok leszünk
Eredeti cím: After Ever Happy
Oldalszám: 400
Elmesélő: Tessa Young, E/1.; Hardin Scott, E/1.
Kategória: romantikus
Kiadó: GABO
Eredeti megjelenés éve: 2015.
Kiadás éve Magyarországon: 2016.
Könyv további részei: Miután, Miután összecsaptunk, Miután elbuktunk


Rövid tartalom:

Tessa ​​és Hardin kapcsolata eddig minden nehézséggel dacolt, de vajon boldogan élnek majd, amíg meg nem halnak?

Miután boldogok leszünk, 

az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt.

Tessát és Hardint már elég meglepetés érte. A köztük lévő kötelék erősebb, mint valaha, de az újabb és újabb kihívások alapjaiban rengetik meg a kapcsolatukat, és Hardin áthatolhatatlannak hitt páncélján is rést ütnek. Miközben mindkettejük családjáról megdöbbentő titkok kerülnek napvilágra, egyértelművé válik, hogy nem is különböznek annyira egymástól. Tessa már nem az a kedves, egyszerű, jó kislány, mint amikor megismerte Hardint, és Hardin sem ugyanaz a szívtelen, mogorva fiú, akibe Tessa beleszeretett. Tessa már megérti a Hardinban kavargó sötét érzelmeket, és tudja, hogy csak ő csillapíthatja le, amikor ezek a démonok a felszínre törnek. Hardinnak szüksége van rá. De minél több részlet derül ki Hardin múltjából, ő annál zárkózottabb lesz, el akarja magától taszítani Tessát, és mindenkit, aki közel áll hozzá. Eljön az az idő, amikor Tessa már nem biztos abban, hogy önmaga feláldozása nélkül meg tudja menteni Hardint. Megéri-e a szerelem, hogy feladja érte a saját egyéniségét? Nem akar meghátrálni, de igazából kiért harcol? Hardinért vagy saját magáért?

Saját vélemény:

Sokáig képtelen voltam írni bármilyen értékelést erről a könyvről. Tetszett, de mégsem. Utáltam, de mégsem. Beleszerettem, de mégsem. Örültem a végének, de mégsem. Értelmes ez így egyáltalán? 

Nagyon nyugis volt. Már mindketten belefáradtak a sok, nevetséges vitákba, megbékéltek egymás mellett, de mégis különváltak. Egy részben meg tudtam érteni Tessa döntését, de mélyen, legbelül tomboltam, hogy „Miért? Miért teszed ezt az olvasókkal? Miért nem könnyíted meg a dolgunkat?” Az elején még jó ötletnek tartottam ezt a 'kell egy kis tér' dolgot, de amit már Anna Todd a végén művelt azt már túlzásnak találtam. 

Nagyon tetszett, hogy végigkísérhettük Hardin jobb emberré válását. Egyrészt megtisztelő (úgyhogy köszi, Anna), másrészt pedig szerintem mindenki erre volt leginkább kíváncsi. Visszagondolva Hardin személyiségére a sorozat első részéből, szerintem senki sem mondta volna meg, hogy az a Hardin Scott, és ez a Hardin Scott, akiről már itt olvashatunk egy, és ugyanaz az ember. 

A könyv vége pedig tetszett (de mégsem). Igazából az történt, amire mindenki legjobban vágyott, és hát azért valljuk be, így kellett történnie mindennek, de a rengeteg ugrálás miatt nekem már az életkedvem is elment. Amikor már harmadjára láttam meg, a „két évvel később” feliratot, már legszívesebben kitéptem volna egyesével az összes hajszálamat.

De mindettől eltekintve egy csodás zárása ez a könyv a sorozatnak, volt benne minden: fordulat, szerelem, sírás, utazás, humor. Fáj a szívem amiatt, hogy vége van, de szerintem tökéletesen lett lezárva, amire ha kényszerítenének sem változtatnám meg.

Értékelés:

★ ★ ★ ★ ☆

Online elérhetőség:

Anna Todd - Miután boldogok leszünk

Viszlát, 2016!

Sziasztok! Durva, hogy milyen gyorsan eltelt ez az év, ugye? Ebben a bejegyzésben egy összesítést szeretnék készíteni, hogy mi mindenben változott/fejlődött a blogom, valamint visszatérünk a 2016-os könyvkihívásra. :D :D Emlékeztek még rá? Itt a bejegyzés róla: xxx

A 2016-os évet 7 feliratkozóval, és +3000 megtekintéssel kezdtem. Ekkor volt az, hogy egy kis ihlethiányban szenvedtem, alig hoztam bejegyzéseket, de még ennek ellenére is megkaptam életem első díját, a Dorothy Blog Awardot. :)♥
Ahogyan haladtunk tovább az idővel, a blogon is egyre több volt a nézettség, februárban, tehát alig két hónap elértük a 4000, áprilisban meg az 5000 megtekintést. Kaptam egy gyönyörű szép design-t, valamint egy másodszerkesztőt: Sazz-t.
A nyár eleje már egy kicsikét döcögősen indult, ugyanis már úgy éreztem, hogy nem élvezem azt, amit csinálok. Hogy állandóan ugyan arról írok, csak a bejegyzések címeit változtatom meg. Éppen ezért szavazatra bocsátottam a kérdést: Töröljem-e a blogot? Ha nem, akkor viszont sürgős változásokra lesz szükség. 
Ekkor volt 13 feliratkozóm, és már majdnem 6000 megtekintésem.
Végül aztán a változást választottátok (♥), ami egyet jelentett azzal, hogy a galériát bezárjam, a film-, a sorozatajánlókat és a véleménykifejtéseket ritkábban frissítsem. Az elején furcsa volt, és ennek dacára is írtam sorjában a film-, illetve a sorozatajánlókat, de végül mindegyiket kukába dobtam, mert egyszerűen nem tetszettek, és ami már nekem sem tetszik, azt nem szeretném nektek is megmutatni.
Több könyvajánlót írtam, valamint létrehoztam egy új bejegyzésfajtát: a Wattpad ajánlót, ugyanis az a közösségi oldal akkor nagyon sok részt vett ki az életemben. Pontosabban most is kivenne, ha lenne időm böngészni rajta és olvasni.
Viszont júliusban nem ez hozta meg a blog sikerét elsősorban, hanem a bizonyos 30 napos könyvkihívás Lénával. Amit igazából nem is csodálok, mert szerintem baromi jóra sikerült, és mindketten nagyon élveztük írni a bejegyzéseket. :) Ekkor történt a jelentős változás, ami miatt is emlegetem a júliust 'Második nyitásnak'. Hirtelen egy hónap alatt kétszeresére nőtt a feliratkozók száma, és 8000 megtekintésem lett. Ami elég király, akárhogy nézzük, nem?
Eljött a szeptember - új suli, új esélyek, új remények, ez a blogomra is érvényes, ugyanis belekezdtem a Főnix Könyvműhellyel egy olyan projektbe, hogy támogatják a blogomat egy-egy recenziós könyvpéldánnyal, ezért cserébe én írom sorjába a kritikákat róluk. Az első ilyen bejegyzésre novemberben került sor, Oculus címen meg is tekinthetitek. :)
De nem csak a Főnix Könyvműhelytől érkezett támogatás, hanem a Maximtól és a Twister Media-tól is, amit nagyon szépen köszönök ismételten! 
Még októberben - valamint decemberben - a többi bloggerrel egy közös projektbe kezdtünk, és létrehoztuk a Halloween-i, valamint a Karácsonyi Projektheteket. Az utóbbira már kevesebb időm volt publikálni, de én így is nagyon élveztem a bejegyzéseket írni. Remélem, hogy a többiek is, és még lesznek ehhez hasonló projektek. :)
A december hónap már egy kicsit mozgalmasabb volt számomra, ugyanis a kritika írás mellett még életem első interjúját is elkészítettem A. M. Aranth-tal, ami nekem nagyon sokat jelent, ugyanis ez azért egy szép kezdetet jelent, nem? 

Brutális egy év volt ez, de mégis imádtam 2016-ot, remélem, hogy a 2017-es évről is ugyan ezt fogom elmondani 2016. 12. 31-én. :D

_____________________________________________

Még Lénával kitaláltuk, hogy idén meg fogjuk csinálni a 2016-os Book Challenge-t, azonban ez nem igazán jött össze. :D Én csináltam, tényleg, csak nem volt időm mindet kiolvasni, plusz a listán is sokat variáltam. Léna viszont nem is foglalkozott vele. :'D♥ Az elején még komolyan vette, és talán 3-4 könyvet ő is elolvasott, de neki nem tetszett, hogy ennyire meg volt szabva, hogy mit olvassunk el idén, így félbehagyta a kihívást, és vagy harmincszor újraolvasta a Miután sorozatot. :D 

40 könyv volt összesen, ezekből azon a listán, amit a blogon tettem közzé 18 könyvet sikerült elolvasnom, azonban amit én sunyiban készítettem Word-ben, abból 30-at. Tehát tényleg nem volt sok hátra, de olyan könyvek maradtak, amiket szerintem nem mostanában fogok már elolvasni (ha egyáltalán el is fogom):

Oidipusz király, Frei Tamás - Megmentő, James Frey - Millió apró darabban, Janne Teller - Semmi, James Dashner - Halálkúra, Halálparancs, Cheryl Strayed - Vadon, Kimerly Derting - Eskü, George Orwell - Állatfarm (+ még egy grafikus regény).


Viszont mindezek mellett sok másik kihívást is teljesítettem idén, kereket 100-at, ami szerintem tök jó arány ehhez az egyhez képest, nem? :D Jövőre megpróbálok egy kicsit jobban odafigyelni a könyveim kategóriáira, és tenni fogok az ügy érdekében, hogy az az éves kihívásom már tényleg sikerüljön. :)

_____________________________

Idén összesen 67 könyves olvastam ki, ami a tavalyi 12-höz képest ez eszméletlenül jó és 10 könyvet szereztem be. :) Szerintem ez az év sikeres volt olvasás szempontjából, igyekszem ezt 2017-ben überelni. :)

Mindenkinek sikerekben gazdag 2017-et, és nagyon-nagyon boldog új évet kívánok! ♥

x Sam

Könyveim Book Tag

Köszönöm szépen a kihívást Gab C.-nek, akinek IDE kattintva meg is tekinthetitek a válaszait. :)

1. Legrégebbi könyv a gyűjteményedben

Joss Stirling - Lélektársak - Sky. :) Persze, vannak korábbról könyveim, amiket például mesemondóért kaptam, vagy év végi teljesítményért, de ez az az első könyv az életemben, amit saját pénzből vettem meg azért, mert el akartam olvasni.

2. A legújabb könyv a gyűjteményedben

Anne L. Green - Viharos érzelmek című könyve. Recenziós példányként kaptam az Álomgyár kiadótól. :)

3. Egy olcsó könyv

C. S. Lewis - Caspian hercegét még anno 50 forintért vettük. :) Egyébként lehet, hogy van olcsóbb könyvem, csak a régi könyveim nincsenek éppen nálam. 

4. Egy drága könyv

Igazából minden könyvemet 3000 forintért vettem, hacsaknem olcsóbban vagy kaptam/nyertem őket. :D

5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője

Egy könyv? Nekem abból több van. :D Útvesztő, Tűzpróba, Five - Az új generáció, Harry Potter sorozat és a Karácsonyi ének. :)

6. Egy könyv, melynek nő a főszereplője

Kábé a maradék 40 könyvemre illik ez az állítás, de akkor választok egyet: Kiera Cass - A korona. Ebben a könyvben van igazán kihangsúlyozva, hogy a főszereplőnk lány, és képes volt indítani egy Párválasztót, valamint később irányítania az országát.

7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél

Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan Az Árnyvadász Akadémiáját végeztem ki szerintem a leggyorsabban, ugyanis nem elég, hogy teljesen magával ragadott, de még alig 76 oldalas is volt.

8. Egy könyv, amit sokáig olvastál

Haha, Cassandra Clare A Végzet Ereklyéi sorozatának második részét, a Hamuvárost tartott nagyon sokáig kiolvasnom, ugyanis még februárban elkezdtem, és kábé harminc oldal után el is ment tőle a kedvem, így végül júliusban egy éjszaka alatt kivégeztem. :D

9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem az összes könyveim borítója tetszik, de ha mindenképpen választanom kell egyet, akkor Lissa Price - A testbérlők című könyvét sorolnám ide. Túl fehér, túlságosan nem illik a történethez. Értem, hogy Callie-t ábrázolja az a lány, de szerintem szebben is meg lehetett volna oldani.

10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója

Huha, most bajban vagyok. 

Bocsánat, egyszerűen képtelen vagyok egyet kiválasztani: az összes Cassandra Clare könyvem, Anna Banks - Poszeidón, A. M. Aranth - Oculus, Ava Dellaira - Kedves halottak!, Anne Bishop - Vörös betűkkel, Josh Stirling - Storm és Stone, Stephanie Perkins - Isla és a hepiend.

Most őszintén, hogy válasszam ki ezek közül a legszebbet?

11. Egy magyar könyv

Ennél a pontnál nekem egyből A. M. Aranth - Oculus című könyve jutott eszembe, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy magyar a szerzője. Én teljesen abban a hitvilágban éltem, hogy egy külföldi férfi írta, így képzelhetitek, hogy hogy örültem a fejemnek, mikor kiderült, hogy baromira nem. :D

12. Egy nemzetközi könyv

J. K. Rowling - Harry Potter sorozata. Szerintem mindenki egyetért itt most velem. :)

13. Egy vékony könyv

Cassandra Clare & Sarah Rees Brennan - Az Árnyvadász Akadémia a 76 oldalával.

14. Egy vastag könyv

Cassandra Clare - A hercegnő az 552 oldalával.

15. Egy fikció

Nekem erről rögtön Merissa Meyer - Cinder című könyve jutott eszembe, ugyanis ez a könyv disztópia, fantasy, urban fantasy, sci-fi és steampunk is egyben. Szerintem ez elég fikciós. :D

16. Egy nem-fikció

Szabó Tünde - Az alibi. 

17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv

Stephanie Perkins - Isla és a hepiend. ♥ Imádom ezt a könyvet, komolyan, meg az egész trilógiát is. Fáj a szívem azért, hogy vége, de tökéletes lett a zárása, úgyhogy valamennyire azért kiengesztelt az írónő. :)

18. Egy izgalmas akció vagy krimi

Egyik kategóriában sincsen könyvem, túlságosan is romantikus/fantasy/sci-fi beállítottságú vagyok. :(

19. Egy könyv, ami megnevettet

Joss Stirling - Lélektársak - Crystal. :D Az egész trilógiának ez a legviccesebb és legakciódúsabb része, ráadásul Xavier.♥

20. Egy könyv, ami megsiratott 

Cassandra Clare - A hercegnő. :( Nagyon szeretem az egész trilógiát minden szereplőjével, és iszonyatosan rossz volt elbúcsúzni tőlük. DE! Állítólag szerepel két szereplő is Cassie új könyvében, az Éjfél kisasszonyban. Úgy érzem, imádni fogom. :D

_________________________________________

Köszönöm szépen még egyszer a kihívást Gab C.-nek! :) Az én kihívottam pedig nem más, mint Katica! :) Sok sikert, már várom a bejegyzésedet! :D

Interjú A. M. Aranth-tal!

Sziasztok! A mai az egy nagyon különleges bejegyzés lesz, ugyanis nem mással, mint A. M. Aranth-tal készítettem interjút. Eddig négy könyve jelent meg, Cleadur – Dobszó a ködben, Acorenu – Kiválasztva, A Liliom Kora és az Oculus. Nekem eddig az utóbbi kettő regényéhez volt szerencsém, de a Holdárnyék sorozatát is nagyon el szeretném olvasni a későbbiekben.

Léna, Katica! Nektek is nagyon szépen köszönöm a támogatást! ♥

____________________________

Először is, nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rá és elvállaltad ezt az interjút! ^^

Nagyon szívesen! :D Szeretem a jó interjúkat, a könyvek után ezekkel a legkönnyebb kapcsolatba lépni az olvasókkal. :) Én pedig szeretek kapcsolatba lépni az olvasóimmal, mert az olvasóim jó fejek.

Mi vagy ki inspirált arra, hogy elkezdj írni? Mindig is amolyan természetes dolog volt számodra a történetírás, vagy egy külső „kényszer” által szeretted meg?

Amióta az eszemet tudtam, szerettem mesélni – a családi legendárium szerint amint megtanultam beszélni, én akartam mondani az esti mesét. :) (Egy ilyen meg is őrződött valamikor 2-3 éves korom körülről: „A bányászok megtámadták a körhintát.” Ezután pedig beszédes csend. A körhinta sorsa pedig soha nem derült ki. Ó sors!) Aztán tizenhárom évesen elkezdtem kis alakú vonalas füzetbe fan fictiont írni pár barátom szórakoztatására – de nagyon hamar, alig harminc oldalacska után már eltértem a megszabott világtól, mert eltérni mókásabb volt. Tulajdonképpen innentől számítom, hogy írok. Nem volt igazából semmiféle külső kényszer – kifejezetten belsőt se éreztem. Ahogy arra se érez az ember megfogalmazható indíttatást, hogy lélegezzen: az ételekkel szemben a levegő nem mindig finom, így semmi jutalmat nem hordoz magában a lélegzés, csak azt, hogy még öt perc múlva is csinálhatjuk. Az írás is ilyen volt nekem: csináltam, mert ez vagyok én, és nélküle záros határidőn belül nagy bajom esett volna. :D 

Mielőtt még kiadatsz egy könyvet, meg szoktad mutatni valakinek az írásodat vagy szeretsz mindenkit meglepni a történeteiddel?

A feleségem az első olvasóm és egyben szűrőm. Hagyományosan ő találkozik minden írásommal először – sokszor fel is olvasom neki, mert nagyon szeretem látni az emberek reakcióját. Egy-egy fordulat előtt úgy izgulok, mint óvodások anyák napi versmondás előtt. :D De vannak még rajta kívül is szövetségeseim: sokszor elolvastatom az Oculus-címlaplányokkal, Klauval és Lucával a könyvet, mert nagy segítség, amikor megkérdezhetem őket, hogy ők mit tennének X és Y szereplő helyében. Olyan érdekes irányokba vitték el a sztorit, hogy csak na. Meg persze látja a kiadóvezető előre a szöveget, nem is beszélve a szerkesztőről. És tőlük is úgy várom a véleményeket, reakciókat, mint éhező az ebédet. (Meg ha már itt tartunk, az olvasói értékeléseket a moly.hu-n vagy e-mailben. Karácsonyra pedig karakterrajzokat vagy fanfictiont kértem – iszonyatosan érdekel, mi indul be az olvasóim fejében a könyveimet olvasva!)

A Liliom Kora címének a jelentését a könyv végén tudtuk meg. Előre ki szoktad találni a regényeid címeit vagy szeretsz spontán lenni?

Változó. A Liliom Korának vagy tíz címe volt, mire ide eljutottunk – itt a történet vége szolgáltatta az ideális címet. De van olyan, hogy írás előtt semmim sincs, csak egy címem. Ilyen egy még meg nem jelent, rég óta farigcsált dark fantasy történetem, az Odakint, de az Oculus is úgy indult, hogy a Főnix Könyvműhely kiadóvezetője, Zoltán adott egy jó alapötletet – hogy legyen egy világ, ahol az emberek bizonyos életkor felett megvakulnak, és a fiataloknak kell helyettük látni. Van egy olyan megérzésem, hogy ő valami mágikus fantasyt képzelt el – de nekem beugrott az oculus szó, ami szemecske latinul, annyira tetszett, hogy azonnal címnek akartam. Innentől nem volt megállás, csak úgy áradt az ötletparádé a fejembe. 

Nehezen szoktad kitalálni a könyveid címeit?

Ezt nem mondanám. Általában már az első pillanattól van egy címötletem, és szerencsére elég könnyen rászánom magam a cserére, ha valami jobb felmerül félúton. A Holdárnyék-sorozatnál nehéz a dolog picit, mert az egész széria lényege a nagyon régi és a nagyon új keveredése. Könyörgöm, ebben <asszem spoiler jön> kihalt nyelveken hadováló, pengetáncos elfek alapítanak metálbandát <spoiler vége>. Csakhogy a kihalt nyelveknek (mint amilyen az óangol, amely a regénycímek egyik felét adja) viszonylag korlátozott a szókincse modern szemmel nézve, sőt, a nyelvi struktúra sem mindig teszi lehetővé, hogy mai szemmel korrekt címet lehessen adni. Ezeken ezért mindig sokat agyalok. 

Mit szeretsz jobban írni: sorozatot, novellát vagy egyrészes regényt?

Hát, egyre inkább azt érzem, hogy a novella nem az én asztalom. Ha azt mondjuk, az írás olyan, mint egy borkóstoló, akkor a novellaírás az olyan borkóstoló, ahol miután megízleljük a bort, ki kell köpni, hogy a többi bor ízét is hiánytalanul élvezhessük. 

Na, erre én képtelen lennék. Vagy legalábbis nehezen. A novella egy ötlet, egy érzés, egy jelenet, egy gondolat vagy egy nagy csavar brilliáns villanása (kellene, hogy legyen). Ha előttem megvillan egy ilyen, én előkapom a nagyítót, körbe akarom járni, minden részletét látni, ismerni, érteni akarom. Ez novella hosszúságban iszonyú ritka, ha nem egyenesen lehetetlen. Csak olyan mester szerzők képesek ilyesmire, mint például Ted Chiang – az ő novelláskötete olyan, hogy ha elolvasod, soha az életben nem mersz újra novellát írni, mert ehhez a szinthez képest alsós fogalmazás minden, amire képes vagy. :D

A sorozat vagy önálló regény írása közt akkora különbséget viszont már nem látok – a sorozat tagadhatatlan előnye, hogy a második résztől kezdve nem kell Ádámtól és Évától kezdened a világépítést, hanem mélyítheted a már meglevő univerzumodat. Ez tök más munka, például itt már magabiztosabban szórhatsz hazugságokat, részigazságokat is a szereplők (és így az olvasók) elé, hogy aztán ők hámozzák ki az igazat. Úgymond nem kell annyira fogni az olvasó kezét, hiszen az első részben már megkötöttétek az író-olvasó szerződést, lefektetted neki a szabályokat. Így sorozatot írni nagyobb szabadság. És nagyobb öngyilkosság, kiadási szempontból. :D

Melyik könyved világában élnél legszívesebben? 

Nos, nézzük csak: a Holdárnyék-sorozatban embereket fal fel a Köd, miközben a Halhatatlanok egymásnak esnek világszerte, és egy sor apokaliptikus eseményre kerül sor. A Liliom Korában kis híján romba dől a a világot jelentő Város, aminek a mélyén sötét szekták hívei kivájják egymás szívét, hogy disznószívre cseréljék és így démonokat fogadjanak önmagukba, az Oculusban pedig menthetetlenül megvakulnék, és/vagy eladnának oculusnak. 

Hát, nem is tudom. Szerintem jó nekem ebben a mi világunkban. :D Kicsit szürke, kicsit savanyú, de a miénk. (Ettől függetlenül mindegyikbe szerelmes vagyok: legszívesebben végigtombolnám az összes Holdárnyék-koncertet, bevonulnék a Négy Zoa templomába papnak, és hajnalig söröznék Aoival Avalonon, meg fognám Truth kezét, hogy tudja, hogy nincs egyedül.)

Van olyan könyves karakter, akinek egy-egy tulajdonságát magadról mintáztad? Ha igen, akkor ki az, és mi köztetek a hasonlóság?

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm. :) Valahol mindegyikük én vagyok – hiába igyekszem például Lucát minél inkább bevonni Truth karakterébe, attól még a karakter legbelső magja az én fejemből származik. Akik a leginkább hasonlítanak rám, az Amy a Holdárnyékból – mert önfejű, türelmetlen, harsány és külsőre magabiztos, de belül folyton kételkedik magában; Arakhnis, a Moonshadow igazgatója – az ő cinikus, kegyetlennek tűnő tanítási módszereit egy az egyben magamról mintáztam (igen, én sokszor ilyen voltam órákon. Igen, négyszázszor. Igen, másnapra.); és a Védelmező az Oculusból – az ő folytonos kételkedése, igazságkeresése, jobbítani vágyása és emberek iránt érzett kíváncsisága bennem is megvan. Veszélyes is ez: senkinek sem szabad átesnie a Védelmezőhöz hasonlóan egy messiás-komplexusba.

A Szeretetcsomag című novellád bizonyos szempontból nagyon hasonlít az Oculus világához. Ez a hasonlóság tudatosan készült, vagy teljesen véletlen?

Az annyira tudatosan készült, hogy eredetileg Kaled Merritt eredettörténete volt az a novella. :D Az első változatban ő volt a katonatiszt, aki átmegy mindazon, amin, csak ott még nem volt konfliktus más bolygó lakosságával, egyszerűen egy felderítő misszióra küldik be őt, ahonnan egyedül ő és Kira jön ki élve. Az akkor látott dolgok meglehetősen a frászt hozták Kaledre, ezért vállalta el eredetileg a Cernobog parancsnoki posztját – nem szeretett volna a Föld felszínén maradni. Aztán Szélesi Sándor, a kötet szerkesztője rámutatott, hogy a novella így ezen formáján nem üt akkorát – ezen a ponton jött be a képbe a kínaiak ellen való háború és a szeretetcsomag elküldésének ötlete is. Persze így az Oculus világába már nem igazán fért bele, így meg kellett változtatnom a szereplők nevét. Viszont tipikusan egy olyasmi sztori lett belőle, mint amilyenekkel az Oculusban a Szellem szórakoztatta magát, és határozottan jobb is lett az eredeti változatnál. Kalednek még várnia kell a maga eredettörténetére. :)

Azt olvastam, hogy az írói álnevedet az amaranthről, azaz a disznóparéjról mintáztad. Van ennek valamilyen különösebb oka? Esetleg egy vicces történeted kötődik hozzá?

Igazság szerint a név a Holdárnyék első kötetének megjelenésekor született meg – és mivel az Amaranth jól bejáratott név metal zenei körökben (ld. még a Nightwish azonos című dalát, vagy az Amaranthe zenekart), ráadásul a főszereplőt is így hívják benne, jó ötletnek tűnt (ráadásul kellőképpen nem magyar és nem férfi vagy női név, ami sajnos egy magyar férfi írónak szinte már-már létszükséglet, ha YA regényt ír). Azt csak később tudtam meg, hogy ezt a növényt (amit a görögök az édes feledés, az öröklét növényének tartottak) magyarul a meglehetősen szaftos disznóparéj néven ismerik – mondhatjuk, hogy ezt megszívtam. :D

Végezetül, mit gondolsz, melyiket nehezebb megírni egy történetben, az első vagy az utolsó sort?

Szerintem egyiket se nehéz megírni. Jól megírni viszont nagyon is nehéz tud lenni. Az Oculusnál például megvolt az első mondat, ahhoz nem nyúltam már többet, ugyanígy A Liliom Koránál. A minden idők top 10 legjobb első mondatainak listáján viszont egyik sem szerepel, ott olyasmik vannak, mint pl. Moskát Anita Horgonyhelyének első mondata, az „Itt nem szülhetsz!” vagy a „Kopp, kopp, kopp, platty.” mondat J. Goldenlane A szélhámos és a varázsló című regényéből. Ilyen szerzőktől érdemes első mondatot írni tanulni!

Ami számomra íróként sokkal nehezebb, az az, ami az utolsó sor után történik. Az ember korrekt lezárásra vágyik, egy jól behatárolható végre, jutalomra a jóknak, büntetésre a rosszaknak – vagy legalábbis arra, hogy tudja, hogy mi történik az utolsó sor után. Pedig az élet nem ilyen. Nincs lezárás. Az Oculusszal pont ezzel az elvárással mentem szembe, és meg kell mondanom, egyszerre nagyszerű és iszonyatos érzés. Ott függ az utolsó sor, mint valami függöny, és majd’ megőrülök, hogy félrehajthassam, és lássam, mi történik, amikor másnap reggel felkapcsolódik a villany, hogy lássam, ki van talpon, és miféle szörnyű vihar tombol a lelkében, miközben azt kívánja, bár ne ő lenne talpon... (Na tessék, már fel is hajtottam, és kukucskálok amögé a függöny mögé!) Ez egy természetes emberi vágy, bennem is megvan. Nem bírjuk, ha úgy tombol a vihar, hogy mi nem látjuk. Gonoszok vagyunk, mindnyájan, de legalábbis szadisták. Valahol mind olyanok vagyunk, mint a Szellem: ha csak gondolatban is, de kísérletezünk, kíváncsiságunkban nem törődünk azzal, kin gázolunk át, kinek a szenvedéséből kovácsolunk történetet. És bizony így van: a legnagyobb szadisták mi, írók vagyunk!

Még egyszer nagyon szépen köszönöm! ^^

Én köszönöm, ez nagyon jó volt! :D

_____________________________

Ennyi lett volna ez az interjú, remélem, tetszett nektek, én nagyon élveztem írni a kérdéseket, valamint később olvasni Péter válaszait is. :) 
Elérhetőségei:
Moonshadow
Moly.hu
Facebook