Könyvkritika: Anna Banks - Poszeidón

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. 

Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?

______________________________

Tavaly, mikor először a kezem ügyébe került ez a könyv, szinte azonnal megbabonázott. Úgy éreztem, hogy nekem valamilyen úton-módon be kell szereznem ezt a regényt. Mikor alkalmam nyílt olvasni belőle egy pár fejezetet, kissé elment a hangulatom úgy mindentől.

Nem tetszett. Bevallom őszintén, engem nem nyűgözött le. Nem éreztem azt, hogy én falom minden sorát a történetnek. Csalódott voltam. Nem a könyv miatt, hanem úgy általánosságban, hogy volt egy tök jó megérzésem, de végül mégsem vált igazzá. De idén újra kísértésbe estem. Azt gondoltam, hogy a fene egye is meg, még mindig úgy érzem, hogy nekem ezt a könyvet valamiért muszáj kiolvasnom. Így hát adtam neki még egy esélyt.

Ezúttal is szeretném megköszönni a Maxim Könyvkiadónak, hogy értékelhetem ezt a regényt!

Őszintén, nem tudom, hogy mi volt velem tavaly, hogy unalmasnak tartottam a könyv elejét, mert esküszöm, mindent tudok mondani a Poszeidónra, csak pont azt nem. 

A történet elején Emma a legjobb barátnőjével a tengerpartra látogat nyaralni, ahol a homokon sétálgatva bele nem botlik (vagy inkább ütközik) Galénbe, a szirénbe. A lány valami különös, szinte semmiből jött vonzalmat kezd érezni a fiú iránt, amit egyszerűen semmivel sem tud magyarázni. 

Galén mindeközben úgy érzi, hogy rátalált arra, amit egészen idáig keresett. Az elsődleges célját elérte, hogy rálelt az egyetlen szirénre, aki képes lenne kibékíteni a két tengeri királyságot. Azonban mintha ez valami mással is együtt járna. Galén most már úgy érzi, mintha a jobbik felét találta volna meg. De hát honnan kellene tudnia, hogy ez az érzés kétoldalú-e?

Mikor Emma a legjobb barátnőjével, Cloe-val a tengerbe merészkedik, egy súlyos tragédia végett a lány úgy érzi, hogy soha többé nem akar a vízbe merészkedni. De ha Emma tényleg szirén, mint ahogyan azt Galén gondolja, akkor hogy fogja elérni, hogy egyesítse a két tengeri királyságot? A fiú mindent bevet azért, hogy megerősítse az álláspontját, és megmenthesse a népét, de mi van akkor, ha ez a mentőexpedíció azzal járna, hogy örökre elveszítse a másik felét? Mit kell választania, ami hercegként a kötelessége, hogy a törvényt betartsa, és ezzel megmentse a népét, vagy a szerelmet, ami az Ő és Emma boldogságának is a kulcsa?

Annyira vegyes érzéseim vannak e könyv kapcsán. Hol sírtam, hol nevettem. Hol boldog voltam, hogy iszonyat mérges. Hol büszke, hol csalódott. De mégis így ezekkel az érzelmekkel együtt gondolom azt, hogy ez a könyv most már nem csak a borítója szépsége miatt babonázott el, hanem a történet kivitele miatt is. Tetszett ez a szirénes alaptörténet mitológiákkal társítva, még sosem olvastam ilyet korábban, de most különösen felkeltette az érdeklődésemet. Aztán ki tudja, lehet, hogy mostantól kezdve csak ilyen vízi történeteket fogok olvasni?

Bírtam Emmát. Nem vált kedvenc karakterré, de mindenképpen ki szeretném emelni a bátorságát és a belevalóságát. Tetszett, hogy mindig tisztában volt az elsődleges feladataival, és sosem hagyta, hogy valamilyen hátráltató tényező az útjába álljon. 

Egy Galénbe meg nem bánnám, ha én is bele futnék nyáron, a Balaton partján. Úgy el tudnám viselni, maradjunk annyiban. Lehet, hogy apáék egy kicsit meglepődnének, ha egy szirén herceggel állítanék haza a párnapos kiruccanásból, de mindegy.

A mellékszereplő gárda is elég nagy nyomot hagyott bennem. A Raina és Tóraf páros szerintem örökre a szívemben marad, imádtam minden közös jelenetüket. Viccesek, aranyosak, és tökéletesek együtt, kell ennél több?

Anna Banks stílusa engem teljesen magával ragadott. Minden mondat olvastatta magát, haladtam sor, sor után, és a következő pillanatban meg már azt vettem észre, hogy sokkolt állapotban ülök a becsukott könyv felett, és próbálom felemészteni az elmúlt háromszáz oldalban történteket. Könnyed volt, amit kikapcsolódás gyanánt mindig szívesen olvasnék, csak aztán az a baj, hogy megint azon kapnám magamat, hogy öntudatlanul bámulok magam elé, hogy hogy tudott ilyen függővéget alkotni Anna ismételten. De nem baj, a mazochista énem általában győzni szokott ilyenkor, és nem fosztom meg magamat az ehhez hasonló élményektől.

Az egyedüli dolog, ami nem tetszett, az a nézőpontok közötti ugrálás. Hol E/1.-ben olvashattunk a történtekről, Emma gondolataiba mélyedve, hol E/3.-ban mindenkiében együttvéve. Vagy E/1., vagy E/3., kész, nincsen kombinálás, mert belefájdul a fejem! 

Szerintem kegyetlenség lenne, ha azt mondanám, hogy csak a fiataloknak ajánlom ezt a könyvet, tekintve a young adult címkéjére. A Poszeidónban van szerelem, humor, kaland, fantázia és mitológia is egyaránt, ami kábé minden korosztály számára megfelelne. Személy szerint nagyon tetszett ez a regény, már alig várom, hogy a többi részét is beszerezhessem, és kideríthessem, hogy hogyan boldogulnak a továbbiakban Emmáék hol a szárazföldön, hol a vízben.

____________________________

– Miért? Szakított veled? – Leül mellém, és lefejti kezemet az arcomról. – Azért hagyott ott, mert nem feküdtél le vele? 

– Anyu! – sikítom. – Nem! 

Elrántja a kezét. 

– Úgy érted, lefeküdtél vele? 

Remeg az ajka. Ez nem lehet igaz. 

– Anyu, mondtam már, hogy nem járunk! 

A kiabálás nem szerencsés ötlet. A szívverésem a halántékomon dübög. 

– Még csak nem is jársz vele, mégis lefeküdtetek?

Könyv további részei: Triton, Neptun

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2012.