2016. augusztus 3., szerda

Véleménykifejtés: Elméleti kasztrendszer

Nem is tudom, hogy miért, de valamiért eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti színházi darab, amin az iskolámmal vettem részt. 

A történet röviden arról szólt, hogy egy szülőpár elküldte a rosszul nevelt, lázadó fiát egy katonai táborba és összezárták egy szobába kettő szerényebb, meg egy nála sokkal erőszakosabb sráccal. Az utóbbival teljesen egymásra leltek, és együtt bántották/cikizték a másik két szobatársukat. Nem akarok belefolyni nagyon a történetbe és mindent részletezni, a lényeg, hogy a cselekményszál futásával és a szereplők jobban kiismerése után úgy zárult a darab, hogy felcserélődtek a szerepek, és végül a sokkal fiatalabb/gyengébb/nyomibb két szobatársa nyomta el és bántották a lázadó srácot. A zárás során felmerült az emberben az a kérdés, hogy most tényleg megérte-e ezt a fiút katonai táborba küldeni, mert bár megtörték, és sírva könyörgött azért, hogy hazamehessen, ugyanolyan flegmán távozott, mint érkezett.

A darab végén a mi osztályunk még bent maradt, és lehetőségünk volt arra, hogy a színészekkel és az íróval átbeszélhessük a történetet és elmondhassuk róla a véleményünket. Kettéosztottak minket, és egy játék formájában kellett érvelni amellett/az ellen, hogy a főszereplőnknek sikerült-e egy személyiségfejlődésen keresztülmennie, és ezzel az indokunkkal átcsábítani magunkhoz a másik csoportban lévőket.

Egyébként nagyon jó volt, én kifejezetten élveztem, sőt volt olyan, hogy még engem is sikerült átvinni a másik oldalra. De a lényeg: addig érveltünk, míg szóba nem jött az elméleti kasztrendszer, vagyis az emberek közötti rangsorolás. 


Személy szerint azt gondolom, hogy mélyen, legbelül én is ilyen befolyásolás alatt állok, ahogyan mindenki más. Hiába tagadjuk, valamilyen szempontból mindig szeretnénk, ha a társadalom elfogadna. Szeretnénk, ha mi is olyanok lehetnénk, mint Ők. Egy énekes, egy színész, egy testvér, vagy egy barát. Mert ő szebb, vagy okosabb, vagy kedvesebb, vagy viccesebb, vagy csak szimplán népszerűbb. 
Viszont valamilyen szinten belegondolva, egy kicsit egészséges, ha erre törekszünk. Mint például "én igenis jobb ember szeretnék lenni, megpróbálok kedvesebb, megértőbb, és elfogadóbb lenni az emberekkel". Tehát ezt akár még inspirációként is kezelhetjük. De azért túlzásokba sem kell esni. Tudom, mindezt egyszerűbb leírni, mint megvalósítani. De a szándék a lényeg, higgyétek el.

De amit nem értek teljesen, az az, hogy az emberek mi alapján rangsorolják magukat. Személy szerint rögtön valahol a társadalmi ranglétra alsó szintjére skatulyáznám magamat, de vannak olyanok, akik hihetetlenül nagyra tartják magukat, és lenézik a körülöttük lévőket, mert például az állításuk szerint ők sokkal szebbek vagy viccesebbek.


Megkérdeztem pár barátomat, plusz a nővéremet, hogy ők mit gondolnak erről az egészről, meg hogy szerintük mi alapján döntjük el, hogy ki hányadik fokán áll a társadalmi ranglétrán. 


Nővérem: 



Hát ennek szerintem az az oka, hogy az ember annyit csalódik, hogy csak magában hisz, ha egyáltalán hisz, és csak magadról tudod hogy mit miért csinálsz. A többit nem érted, ezért elkönyveled hogy a többi szar... És ez kell amúgy az előrelépéshez. Enélkül senki nem fejlődik. Ez a társadalmi ranglétrás dolog meg szerintem 2 részből áll:

1. A saját véleményed magadról, vagyis az önkép

2. A társadalom véleménye rólad
És ennek az "átlaga" a te rangsorod, mert pl. ha jó vagy valamiben, és tudod is magadról, nem biztos, hogy utána azzal foglalkozol is, hacsak nincs külső megerősítés. Vagy egy külső szemlélő hatására veszed észre egy tulajdonságod.



Léna:


Utálom. Bár én is benne vagyok. Csak én rendszerint legalulra sorolom magam. De utálom, hogy ilyen befolyások érnek, és hogy eljutottam erre a szintre. 

Több, különböző dolog/ember befolyásolhatja ezt a dolgot, hogy hova soroljuk magunkat. Szerintem legelőször is mi döntjük el magunkban, magunkról. Majd ezek után az alapján fog minket beosztani az emberiség, amit lát rajtunk (legalábbis a többség).

Viszont vannak, akiknek ezek egyáltalán nem számítanak, sőt nem is létezik számukra rangsor, vagy kaszt. Meg vannak, akiknek csak a maguk bírálásának eszköze, vagy mi. :D

Utálom amúgy ezeket a rangsorokat, és nagyon nehéz ezekről beszélni, mert az embereknek borzasztó élményeket okozhatnak


Vera:

Szerintem ez mindig is megvolt, már ha ugye a történelemre gondolunk, ott is már a kezdeteknél voltak kasztok: földművesek, céhek, nemesek stb... Gondolom ez megmaradt így, a 21. században is, még ha csak elméletben is. Persze nem pont ezekkel az opciókkal.
Szerintem nem jók ezek. Mindenki más, és nem kéne 'kasztokba' skatulyázni magunkat... Mindenki másban jó és rossz. Csak valahogy a társadalom ezt sugallja, és ezt is követik... Ezért vannak olyan sokan akik már majdnem hogy ugyanúgy néznek ki, mint mások. Persze a divatot lehet követni, de már tényleg röhej, ami itt van. Nincs saját egyéniségük. Vagyis lenne, csak nem merik megmutatni, mert azt hiszik, hogy az a rossz, és amit formálnak magukból, az a jó.

Berta:



Szerintem hülyeség rangsorolni magunkat, mivel lehet hogy "nem tartozunk oda", ahova szeretnénk, és akkor könnyen úgy is viselkedhetünk, mint azok, akik igen, és az már kétszínűség.

Szerintem ezt senkinek sincs joga megítélni, hogy társadalmilag hova tartozunk. Talán ezért is szoktak pl. egy osztályban kialakulni a klikkek...



Köszönöm, hogy leírtátok nekem a véleményeteket!♥

Szóval, én személy szerint mindenkivel egyetértek. Valamilyen úton-módon a társadalmi elnyomás hozta létre ezt a rangsorolást, mint pl. a történelemre visszatekintve a jobbányok és az arisztokraták által... Azonban ez a 21. században már egy kicsit másképp jelenik meg. Azért gondolom ezt a kasztrendszert elméletinek, mert ez már többnyire mentálisan történik. Már nem jelenik meg hivatalos formában, hogy most valaki báró vagy nemes, mert már nem azt a világot éljük.  Úgy gondolom, hogy egyes emberek magukat skatulyázzák be bizonyos pozíciókba. Például azért értékelik le a saját képességeiket, mert találkozott mással, aki tényleg szintén tehetséges abban az adott dologban, mint ő, és így már nem is férhetnek meg egymás mellett. De mindez fordítva is igaz, nagyképűség, vagy talán önmeggyőzés gyanánt. Pedig nem. Mind egyenrangúak vagyunk. Ugyan annyi dologban vagyunk tehetségesek és bénák, mint mások. Az viszont már külön téma, hogy miben. 
Azt, hogy hogyan skatulyázzuk be saját magunkat, azt több minden is befolyásolhatja:
1. Hogy mit gondolunk magunkról
2. Mit gondolnak mások (és ez már szinte frusztrál) 
3. Ezt hogyan kezeljük

Mindenki be van valahogy rangsorolva. De mindez csak a fejünkben létezik. Eredetileg önmeggyőződési módszer miatt indult, de egy idő után sok ember sorsát pecsételte meg ez a skatulyázás. Most őszintén: nincs jogunk senkiről se eldönteni, hogy hova tartozik, mitől lesz jobb/rosszabb, és hogy mennyit ér. 


Pár évvel ezelőtt nem fűztem hozzá túl sok mindent a témához. Kedvem sem volt, meg nem is mertem. De ma már határozottabban állok hozzá az ilyen dolgokhoz, és bátran ki merem jelenteni a véleményemet, és az is érdekel, hogy mit gondolnak mások. Köszönöm azoknak, akik hozzájárultak a bejegyzés megírásához. Rég volt már véleménykifejtés, úgyhogy remélem, hogy tetszett. Őszintén szólva, egy hónapja írom folyamatosan. :D Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, sziasztok!

3 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...